Megszabadulás, felszabadulás, kiszabadulás
A felkérést megtisztelőnek tartom, de úgy gondolom, hogy nem vagyok illetékes ilyen
széles keretek közé zárt történelmi dimenzióban elhelyezni a magam véleményét.
Ezért csak saját élettapasztalataimra szorítkozva fogalmazom meg a válaszaimat.
1. 1943-as születés? lévén, három történelmi dátumban jelölném meg a század
fordulópontjait:
1945-ben az országot megszabadították a nácizmustól és a nyilas rémuralom
szörnyűségeitől. 1956-ban a magyar nép tett kísérletet arra, hogy lerázza
magáról a Szovjetunió segítségével rákényszerített rabságát, tehát ez valóban
felszabadulás lett volna. 1989-ben pedig kiszabadultunk egy olyan szövetség megalázó
diktátumából, amelyet valóban elhagyva nemcsak ígéretnek látszott a teljes
társadalmi, politikai és gazdasági szabadság.
Őszintén remélem, hogy megérem Magyarország jelző és kötőszó nélküli
szabadságának megszületését.
2. Újságírói hivatásom különleges ajándékának tekintem, hogy hétköznapi
feladataim végzése közben a nyilvánosság előtt megszólaltathattam valóságos
történelmi személyiségeket. Közülük hármat szeretnék itt megemlíteni a több
százból arra példának, hogy hogyan lehet egyszerre szolgálni az emberiséget, az
adott országot és annak népét:
Szent-Györgyi Albert, az egyetlen magyar, aki hazájában élve kapott Nobel-díjat;
Olof Palme, a meggyilkolt svéd szociáldemokrata miniszterelnök;
Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke.
3. Az előttünk álló új század, új évezred legnagyobb kihívása továbbra is a
szegénység elleni tisztességes küzdelem. Semmit nem érhet a civilizáció, a
technológiai vívmányok ereje és gyorsasága vagy korlátlan volta, ha az nem hozza meg
a többség számára az esélyt a szegénységből való megszabadulásra.
1999. 12. 04. (III/48)
