1998. 10. 23.
Brigitte Hamann Bécsben élő német történésznőnek már két előző könyve is
bestseller volt, amelyet Erzsébet császárnéről és fiáról, Rudolf trónörökösről
írt. Hasonló sikerre számíthat az Adolf Hitler bécsi éveiről most megjelent műve.
A könyv tudományos igénnyel, ám a nagyközönség számára is érdekfeszítő formában
íródott. Hitlerről könyvtárakat írtak már. Ennek ellenére Hamann-nak sikerült
felderíteni egy egész sor új információt ezekről a Hitler életében sorsdöntő
fiatalkori évekről.
Adolf Hitlert egyes szerzők 1945 után "perverz" vagy "őrült" figuraként
igyekeztek beállítani. Ez épp annyira nehezen bizonyítható állítás, mint az, hogy
a későbbi Führer már Bécsben zsidófaló lett volna. Ellenkezőleg: a fővárosban
Hitler zsidókkal barátkozott és üzleti kapcsolatokat is tartott fenn velük. Ugyanígy
mendemonda csupán Hitler állítólagos zsidó származása is, csakúgy mint az az elmélet,
miszerint azért lett antiszemita, mert a Képzőművészeti Akadémiára történt
jelentkezését egy zsidó származású vizsgáztató utasította el. És az a legenda
sem igaz, hogy Adolf Hitler édesanyja zsidó orvosát vádolta volna azzal, hogy az
asszonyt rosszul kezelte. Amikor ez a Linzben élő zsidó orvos az "Anschluss" után
a birodalmi kancellárhoz fordult, Hitler parancsot adott a Gestapónak, hogy biztosítsák
az orvos és vagyona védelmét, nehogy valami baja történjen. Az orvos szabadon kivándorolhatott
az Egyesült Államokba teljes vagyonával együtt. (Az már más lapra tartozik, hogy ott
nem fogadták el orvosi diplomáját, és 66 éves korában meghalt.)
Hamann nem fogadja el Adolf Hitlernek a Mein Kampfban leírt állítását, miszerint Bécsben
azért vált volna antiszemitává, mert látta a Kelet-Európából bevándorolt ortodox
zsidókat. Az írónő bizonyítja, hogy Hitler szorgalmas olvasója volt a Bécsben
megjelenő antiszemita írásoknak, amelyeknek zöme katolikus papok és politikusok tollából
jelent meg.
Nagy befolyást gyakorolt Hitlerre Karl Lueger bécsi polgármester, akinek éles
antiszemitizmusát egyes osztrák politikusok a mai napig igyekeznek tagadni, hivatkozva
Lueger híres mondására, hogy "Wer ein Jud ist, bestimme ich." (Hogy ki a zsidó, én
döntöm el.) Hamann idéz a polgármester vad antiszemita beszédeiből is, amelyekben például
rituális gyilkossággal vádolta a zsidókat. Hitler antiszemitizmusa és magyarellenessége
főleg ebből a forrásból ered, ami nem meglepő, hiszen Herr Lueger mondta azt is, hogy
"a magyaroknál csak a magyar zsidókat utálom jobban."
J. M. Lustiger párizsi érsek, aki zsidónak született, és csak tizenévesen katolizált,
1989-ben megjelent könyvében azt állítja, hogy a "Hitler-féle antiszemitizmus a
felvilágosodás antiszemitizmusán alapul, és nem a keresztény antiszemitizmuson."
Hamann részletesen bebizonyítja, hogy ez a vélemény egy önigazoló hazugság csupán.
Hitler egyik példaképe Joseph Adolph Lanz egykori cisztercita szerzetes volt, aki
otthagyta a heiligenkreutzi kolostort. Érdekes egybeesés, hogy napjaink egyik hírhedt
osztrák szélsőjobboldali propagandistáját, Dr. Robert Prantnert csak azután bocsátották
el a heiligenkreutzi cisztercita katolikus főiskoláról, mikor már a bécsi egyetem is
megvonta tőle a vizsgáztatás jogát. Úgy tűnik, hogy Heiligenkreutzban titokban a mai
napig ezeket a hagyományokat ápolják. A diktátor tanulóéveiről szóló könyv remélhetően
magyarul is hamarosan megjelenik.(Brigitte Hamann: Hitlers Wien – Lehrjahre eines Diktators, Piper Verlag München,
1998.)
Tovább olvasná?
Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.
Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.