Mégis a ruha teszi az embert? A külső megjelenésünk meghatározza, hogy milyen személyiséggel rendelkezünk?
– Valamilyen szinten mutatja. Azt mindenképpen tükrözi, hogy éppen milyen állapotban, hangulatban vagyunk, vagy hová tartunk. Régebben azért természetes volt, hogy a ruhával jelzéseket adtunk magunkról. Az öltözködés meghatározta a társadalmi hovatartozást, de azt is, hogy az életünknek éppen milyen stádiumában vagyunk. Például a kisfiúk rövidnadrágot hordtak, és amikor nagyfiúk lettek, akkor lehetett hosszú nadrágjuk, vagy a nők például a hajviselettel adtak jelzést családi állapotukról. A hippikorszakban egyes ruhadarabok egyfajta életérzést, például lázadást is kifejeztek. Ma a ’60-as, ’70-es években provokatívnak számító ruhadarabok – például miniszoknya – már teljesen elfogadottakká, sőt, tömegcikké váltak. Mára kikopott a köztudatból valamelyest az, hogy a ruhánkkal üzenünk is, ennek ellenére szerintem most is áll, hogy ruházatunkkal jelzéseket adunk, és hatásokat keltünk másokban. Például ha valaki nagyon formálisan öltözik fel, az tekintélyt parancsolóbb a környezetének, gondoljunk főleg az üzleti világra. Ha pedig lengébb öltözetben van valaki, másképp mondva „kivetkőzik magából”, akkor másodlagos nemi jellegekre irányítja rá a figyelmet, és azzal is üzen, valamint hatást is kelt.
A Dress up! kampányban többször is szerepel, hogy tudatos öltözködésre akarja az emberek, főleg a fiatal lányok figyelmét felhívni. Hiányzik ez most Magyarországon?
2018. 08.17. (XXII/33)
