A beválogatott nyelvek többségét persze többen beszélik, mégis sokan értetlenül figyelik a lista alakulását, ami egyre csak gyarapszik. Jelenleg például, a maori mellett, felkerült még a kurd (Irakban, Szíriában, Törökországban beszélik), a szamoai, tigrinya (Etiópia, Eritrea), a ndbele (Zimbabwe), az afrikaans és a zulu (Dél-Afrika), csak hogy néhányat említsünk. Ennek az oka főleg gazdasági természetű: 2013-ban a kínai kormány megfogalmazta az „egy öv, egy út” néven elhíresült iniciatívát, amely modern selyemútként kötné össze három kontinens: Ázsia, Afrika és Európa országait.
Felmerülhet bennünk a kérdés, hogy a kínaiak miért nem használják az angolt, vagy éppen a franciát. Egyszerűbb megtanulni őket, számtalan segédeszköz áll rendelkezésre, ráadásul ezekkel is tömegeket érhetnének el. Az ázsiaiak azonban szánt szándékkal kerülik ezt a lehetőséget, ugyanis ezek számukra a „gyarmati nyelvek”, nem beszélve arról, hogy ezzel is a rivális fél malmára hajtanák a vizet, hiszen épp az angolszász kultúrával versenyeznek, főleg gazdaságilag – fejtegette Sun Xiaomene, a Beiwai egyetem ázsiai és afrikai tanulmányok tanszékének docense a Beijing Review számára.
A kormány kezében levő újság bemutatta Xiaomene életét, aki 2003-ban Nigériába utazott mesterképzésre. Célja egyszerű volt: minél mélyebb betekintést nyerni a nyugat-afrikai kultúrába, továbbá tökéletesíteni hausza nyelvtudását, hogy Kínába visszatérve egyetemi tanár lehessen. A hölgy azt tapasztalta, hogy a helybeliek rendkívül gyorsan megnyíltak felé, amikor hausza nyelven szólalt meg köztük. Ezt, úgy gondolja, ki lehetne terjeszteni az üzleti életre is, mert nem várható gazdasági robbanás ilyesfajta diplomácia nélkül. „Az őshonos afrikai nyelvek megtanulásával betöltjük a kötelességek és a megértés között tátongó űrt, és ezzel egy időben segítünk az afrikai embereknek megőrizni örökségüket és megtartani kulturális értékeiket” – vélekedik Xiaomene.
2017. 09.08. (XXI/36)
