Ám vannak, akik úgy döntenek, hogy a visszailleszkedés egyáltalán nem szükségszerűség, hanem csak egy opció. Választhatják helyette azt is, hogy világpolgárként keresik személyiségük kiteljesedését, ami a globalizáció melléktermékének is tekinthető, az egyre növekedő önkéntes migráció pedig relativizálhatja a „valahová tartozás” alapélményét.
Egzisztenciális migránsok
A globalizációs törekvések, transznacionális együttműködések, multinacionális vállalatok korában egyre nagyobb az igény a bármikor, bárhová mozgatható munkaerőre, ami az úgynevezett egzisztenciális migránsok (lásd Greg Madison: The End of Belonging: Untold Stories of Leaving Home and the Psychology of Global Relocation [A hovatartozás vége: az otthonelhagyás kimondatlan történetei és a globális relokáció pszichológiája]) számának példa nélküli növekedéséhez vezetett. Bár a más kultúrákkal való találkozás élménye izgalmas és gazdagítja a személyiséget, nem mentes a küzdelmektől, fájdalmaktól és csalódásoktól.
2017. 04.07. (XXI/14)
