hetilap

Hetek hetilap vásárlás
Hungaro-pesszimizmus
Lelki környezetszennyezés

2016. 11. 11.
Ha két magyar ember találkozik bárhol a világon, egy dolog biztos: előbb-utóbb valamelyikük panaszkodni kezd a másiknak. Az itt élő külföldiek is rendszeresen említik: a magyarok nagyon szeretnek keseregni, igen pesszimisták. Mégis, mi a jó a borúlátásban? És milyen volna az élet siránkozás, bosszankodás és rosszindulat nélkül? Egyáltalán észrevesszük-e, hogy hányszor ecseteljük sérelmeinket, problémáinkat, vagy csak a hátramaradt negatív hangulatot érzékeljük? Vajon meg lehet-e állni mindezt, miközben olyan társadalomban élünk, ahol a panaszkodás népi hagyománnyá vált?

Sírva vigad a magyar – tartja a régi mondás. Pesszimista kultúránkban az emberek nagy részét az érdekli, hogy mi a baja a másiknak, és nem az, hogy milyen sikerek, örömöt keltő élmények érik, mert a jó hírek hallatán irigység, önsajnálat jelenik meg. Ráadásul a panaszkodás nálunk egyfajta hagyomány és illem is: ha megkérdezi valaki, hogy vagyunk, „kötelező” panaszkodni. Gyanús az, aki jól van. Sajnos könnyebben el tudja magát adni az, akit megsajnálnak, mivel nem jelent konkurenciát. Ellenben, ha egy külföldi állampolgárt megkérdezünk, hogy hogy van, akkor általában valami pozitív a felelet. Persze minden népnek megvan a maga nemzeti karaktere: például az olaszok életvidámak, nevetősek, nyitottak, teljes természetességgel túloznak széles gesztusaikkal. Míg az amerikai karakter alapja a „keep smiling” technikája, azaz: mindenre mosollyal válaszolnak hatalmas önbizalom kíséretében.

„A panaszkodás a magyarok körében már szinte szokássá vált, miközben nem is vagyunk tudatában annak, mennyit ártunk magunknak és környezetünknek ezzel. Ezen jellegzetességünket könnyen fogjuk a veszteségekkel teli nemzeti múltra, de ha megnézzük a világ többi országát, be kell vallanunk, vannak még hasonlóan szomorú eseményekkel sújtott társadalmak, akik körében a mosoly és a pozitív gondolkodás mégsem számít rendkívüli jelenségnek. Az is igaz, hogy például Afrika és Ázsia szegény, de boldog népei nem is vágynak többre, mert nem is gondolják, hogy lehet máshogy, elégedettek azzal, amijük van – reflektál kérdésünkre Ujpál Zsófia pszichológus, majd hozzáfűzi: Örökösen a nyugati országokhoz hasonlítgatjuk magunkat, akiktől bizonyos dolgokban valóban el vagyunk maradva. Szép dolog, amikor többre vágyunk, és mindez motivál. De amikor ez a többre vágyás panaszkodáshoz, állandó rosszkedvűséghez és elégedetlenséghez vezet, az már felesleges és káros is a lelki egészségünkre nézve. Szeretetre méltóbbnak érezhetjük magunkat, ha örömeink mellett – sőt, előtte – megosztjuk a másikkal problémáinkat, nehézségeinket.”

A sopánkodás akkor a legártalmasabb, ha észre sem vesszük, hogy csináljuk. Vannak honfitársaink, akik bár átlagon felül élnek, mégis mindenért nyafognak, semmi sem túl jó, semmi nem elég – ők a krónikus jajgatók: ősz helyett tavaszt, eső helyett napsütést, hétfő helyett pénteket akarnak. A sort a végtelenségig folytathatnánk…

Hetek Univerzum
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | info@nmhh.hu | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: hetek@hetek.hu. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!