Kezdjük egy kis történelemmel: hazánkba mikor érkezett meg a parfümdivat? Melyek voltak az egyes korszakok slágerillatai?
– Talán anyáink, nagyanyáink tudnának arról mesélni, hogy az ’50-es évektől egészen a rendszerváltásig milyen szegényes is volt Magyarországon a helyzet. Egészen a századelőig a tehetősebb nagypolgári hölgyek könnyedén hozzájuthattak azokhoz az illatszerekhez, amelyeket más nyugati országok előkelőségei használtak, vagy éppen az oly népszerű francia parfümökhöz, mint a Guerlain van Lanvin. A szocializmusban, mint minden nyugati terméket, így a legtöbb parfümmárkát sem lehetett itthon kapni, ekkor lett a mi nemzeti illatunk a szovjet Krasznaja Moszkva.
Aztán, ahogy lazultak a szabályok, könnyebben lehetett a nyugati országokba utazni, megnyíltak a „dollárboltok”, úgy „csorgott” be az országba egy-egy kultikus parfüm, mint az Yves Saint Laurent Opium, a Chanel No5, a Dior Poison vagy épp a Cacharel Loulou. A ’80-as évek levegője Impulse és Limara dezodorok illatától volt súlyos, amelyeket a sarki közértben is meg lehetett vásárolni. Nagyon népszerűek voltak annak idején Gabriela Sabatini és Priscilla Presley illatai – a kor celebparfümjei –, majd a ’90-es évektől kezdtünk felzárkózni és behozni a lemaradásunkat a nyugati parfümérával szemben.