Persze a házasságot, mint az élet nagy és – reméljük – mindenki számára örömteli eseményét már az ókorban is szokás volt vendégséggel, eszem-iszommal ünnepelni, szépen felöltözve megadni a módját. Már a Bibliában is láthatjuk ezt, gondoljunk csak Eszter királyné lakodalmára, Jézus első csodatételére Kánában, vagy azokra a példázatokra, ahol királyi menyegzőhöz hasonlítja Isten országának eljövetelét. Az ünneplés részleteit előíró hagyományok azonban korról korra, helyről helyre nagy változatosságot mutattak.
Csön-csön gyűrű…
Például a jegygyűrű használata már az ókori Rómában is szokás volt, és talán az egyiptomi fáraók koráig visszavezethető, mégis az, hogy az esküvőn a menyasszony is gyűrűt húz a vőlegény ujjára, csak egészen későn, gyakorlatilag a második világháború után terjedt el Európában, érdekes módon Amerikából. A nagy gazdasági válságból sikeresen kilábaló, gazdagodó országban az ékszerészek is igyekeztek előbbre jutni, ezért valóságos reklámkampányt indítottak a férfiak jegygyűrűviselése érdekében. Ugyan eleinte több felekezetben külön feladatot jelentett a dupla gyűrűváltás beépítése az egyházi szertartás rendjébe, de megoldották, és a divatból mára általános szokás lett, ritka példájaként annak, hogy divattrend is tartalmazhat gyakorlati életbölcsességet: egyértelmű jelzést ad.
2016. 02. 12. (XX/06)
