Ősszel, ahogy egyre kevesebb és gyérebb napfény éri a földet, úgy kezdenek egyre erőteljesebben jelentkezni a SAD vagy köznapibb nevén téli depresszió tünetei. Az érintettek 80 százalékban nők, és mindnyájan hasonló tünetekről számolnak be: idegesség, kedvetlenség, reggeli habzsolás, édességek utáni vágyódás, hangulatingadozás és álmatlanság – csak hogy néhányat említsünk.
Bár a pszichiátriai szakma nem ismeri el önálló betegségként, a SAD az északi országokban rendkívül gyakori. A téli hónapokban a nap horizont fölött töltött ideje a nyolc órát sem éri el, nem csoda hát, hogy ezekben az időkben rengeteg ember legszívesebben egész nap csak az ágyat nyomná. Az érintettek tartózkodnak a társasági élettől, és nehézséget okoz számukra a munkával, családdal kapcsolatos kötelezettségek teljesítése.
Egyesek szerint a háttérben az áll, hogy a minket érő napfény csökkenésével szervezetünk képtelen megfelelő mennyiségű D-vitamint előállítani, melynek mai tudásunk alapján számos betegség, köztük a depresszió megelőzésében is szerepe van. Egy másik teória a szerotonint mint boldogságfelelős hormont, pontosabban annak hiányát teszi felelőssé. Egy harmadik feltételezés szerint pedig a melatonin, vagyis a sötét hatására termelődő, alvás-ébrenlét ciklust fenntartó hormon szintjében áll be változás.
2015. 11. 20. (XIX/47)
