Haraszti Éva számára is ez volt az egyik kérdés, mielőtt részt vett Mónika szín- és stílustanácsadásán, ugyanakkor jó ideje küzdött azzal, hogy miként lehetne a belső értékeket és a külső megjelenést harmóniába hozni, mivel ő vidám természetével mindig igyekezett másokat felüdíteni, ám eközben rá kellett jönnie, hogy túl komor stílusú ruhákat hord. Korábban nem tulajdonított túlzott jelentőséget a külsőségeknek, viszont pszichológiai tanulmányai közben felfigyelt a következő mondatra: „Az ember igazi személyisége az, ami kisugárzik belőle.” Később, az egészségügyben elhelyezkedve megfigyelte, hogy onnan is észrevehető, ha egy nőbeteg gyógyul, és túljutott a nehezén, hogy elkezd fésülködni, öltözködni. „Meggyőződésemmé vált, hogy egy nő személyiségének rendkívül fontos része a saját külseje.” Éva korábbi aggodalmával ellentétben a tanácsadás folyamán nem kellett valaki más bőrébe bújnia, hanem megerősödött a saját személyisége. „Maradtam, aki voltam – hangsúlyozza a kétgyermekes Krisztina is, aki több évvel ezelőtt, a leendő férjével való megismerkedéssel egy időben járt először stílustanácsadáson –, miközben a személyiségem vidám oldalát most jobban meg merem mutatni.” Korábban leginkább attól tartott, hogy ha a külsejét elkezdi hangsúlyozni, akkor egyre inkább a felszínes emberek figyelmét hívja fel magára, nem pedig azokét, akiknek a belső értékek fontosak. „A tanácsadás módosította a szemléletemet, így az ápoltságot és a nőiességem hangsúlyozását egyre inkább a jövendőbelim felé való tiszteletadásnak tartottam.”
A stílustanácsadó szerint ha valakinek csak kevés ideje és pénze van a külsejével foglalkozni, akkor kezdje a hajával és az arcával, mivel a szemmagasságban lévő dolgok hatnak a szemlélőre először. Amikor először sminkelik ki az embert, nagyon idegennek tűnhet, épp ezért Borbíró Mónika a tanácsadás során nagyon igyekszik alkalmazkodni ahhoz, hogy ki mennyit bír egyszerre megemészteni. A fenti képen szereplő háromgyermekes Eszter esetében például egy erős színű rúzs jelentette a komfortzóna határainak feszegetését, másnál a nagyobb fülbevaló jelentheti ugyanezt.
A színes magazinok „átváltoztatjuk” rovatai gyakran véget érnek azzal, hogy készül egy szép fénykép, de a való életbe átültethető gyakorlati tanácsok elmaradnak, ami azzal a veszéllyel járhat, hogy az alany hétköznapjaira nem feltétlenül hat ki a változás. Ugyanakkor gyakori, hogy valaki épp akkor fordul stílustanácsadóhoz, amikor álláspályázathoz vagy társkereső szolgáltatásban az adatlapja kiegészítéséhez épp nagyon is szüksége lenne egy minőségi fényképre. Ilyenkor Borbíró Mónika rendszerint a Budapest Marketing stúdiójához szokott fordulni, ahol tapasztalatai szerint a fotós, Juhász Tamás kiválóan tudja oldani a feszélyezettséget, és szívesen segít a legelőnyösebb beállítás megtalálásában. A kamerába nézve ugyanis a legtöbb embernek ösztönösen megváltozik az arca, ha ezt nem sikerül oldani, akkor zavaró műmosoly jön létre. Az arcával Eszter sem tudott tudatosan bánni, így a szakemberek bátorították, hogy gondoljon a párjára, és ez mindjárt őszinte mosolyt csalt az arcára. A mimikáért ugyanis rengeteg apró izom felelős, ha ezeket tudatosan próbáljuk irányítani, az a mesterkéltség érzését kelti, felszabadult légkörben pedig sokkal természetesebb hatást lehet elérni.
2015. 11. 20. (XIX/47)
