Egyre gyakrabban hallani a szójáról, hogy az eddig pozitívan propagált hatásai nem bizonyítottak, vagy éppen ellentétes hatásukat fedezik fel. Milyen endokrinológiai elváltozást okozhat emberi vagy állati fogyasztás esetén?
– A szójabab több úgynevezett fitoösztrogént, hormonszerű vegyületet tartalmaz, legfontosabb közülük a genisztin és daidzin nevű izoflavonok. A fitoösztrogének a szóját fogyasztó állatok szaporodását befolyásolják: rossz terméshozam esetén nő a növényben a koncentráció, ezáltal az őket veszélyeztető állatok szaporodása csökken. Tipikusan endocrine disruptorsnek nevezett vegyületek, amelyek megzavarják az állatok és emberek hormonháztartását. Mivel ezek az anyagok alapvetően a növény védekezését szolgálják, koncentrációjuk a földeken, illetve a tárolókban fellépő stresszfaktorok függvényében nő, így a szójatermékekben változó mennyiségben vannak jelen. A hatásukat vizsgálva a szójaösztrogének hasonlítanak az emberi női nemi hormonra, és kapcsolódva az emberi ösztrogénreceptorokhoz, hol ösztrogén, hol antiösztrogén hatást váltanak ki. A fitoösztrogéntartalom ráadásul szójafajtánként, termesztési helyenként és évjáratonként erősen ingadozik. Gyógyszerészeti termékekben az izoflavontartalom ugyan standardizálva van, de nem az egyes anyagok aránya, ezért például a már említett genisztein tízszer olyan erős ösztrogénaktivitással rendelkezik, mint a daidzein.
Az ázsiai kultúráról, különösen a japánokról ódákat zengenek, mennyire kevés a prosztata-, petefészek- és mellrák, amit a szójatermékek fogyasztásának számlájára írnak. Más adatok szerint éppen a szaporítószerveket érintő rákos megbetegedések terén egyáltalán nem áll jó helyen Japán.
2015. 02. 27. (XIX/9)
