Amintegy másfél évszázados valós történetet Alonso Alegria chilei színházi producer 1969-ben jelenttette meg könyv formájában, a színpadi változatára a Thália Színház stúdiója vállalkozott. A kétszereplős darab magasra tette a „kötelet”, mikor egy ízig-vérig kitett cselekményre épülő történetet zárt leplek közé, a pódiumra transzferált.
A francia születésű, csodagyerekként elhíresült, Charles Blondin 1855-ben, 31 évesen mutatkozott be az Egyesült Államokban. Rövid időn belül népszerűségre és ezzel némi pénzre lelt, rendkívüli ötletével és annak sikeres bemutatásával. A 340 méter hosszan kifeszített, több mint 8 centiméter vastag acélkötél 49 méter magasan nyúlt a Niagara-vízesés fölé. A ma extrémnek nevezett vállalkozást 300-nál is többször mutatta be biztosítás nélkül. 72 évesen élete végét nem világhírű mutatványa, hanem egy egyszerű cukorbetegség okozta.
A közel másfél órás, egyfelvonásos darab mindössze két szereplővel folyamatosan ébren tartja a nézők figyelmét, egy percre sem engedve a feszültségből, köszönhetően a rendezésen kívül a kiváló dramaturgnak. Az eredeti történetben Blondin „kihívója”, a másik szereplő, egy fiatalember, akit Salinger Richárd dramaturg – egyébként a főhőst alakító művész fia –, a modern változatban egy fiatal lánnyal, Carolin személyével helyettesít és teszi ezáltal jóval izgalmasabbá a történetet. Dés László zenéje pedig tovább feszesíti az előadás hangulatát.
Szent István - látnok vagy realista volt az államalapító király?
Szuverenitás, bibliai hit és Jeruzsálem kérdése »
„Miért létezik Izrael állama?” - Interjú Tatár György filozófussal
A megrendülés hiánya és az apokaliptikus tövis »
Alkalmazott vereségfilozófia? Tatár György Európáról és a migrációs krízisről
Interjú a térségünket formáló globális trendekről »