Amerikai polgárok ezrei kezdik újraértékelni, hogy az évek alatt felhalmozott vagyontárgyaik valójában mekkora hányada hasznos számukra, mások szeretnének felszabadulni a lakhatás növekvő költségei alól, vagy éppen kisebb ökológiai lábnyomot tudni magukénak.
Adam Baker és felesége, Courtney, 2008-ban, első gyermekük születése után egy nagyon egyszerű, mégis bonyolult kérdést tettek fel maguknak, mégpedig, hogy mit is jelent számukra a szabadság. A házaspár ekkorra már több milliós adósságot halmozott fel diákhitel, különböző fogyasztói és családi kölcsönök formájában, és épp ekkor készültek egy jelzáloghitel felvételére, hogy a kis család „saját” otthonába költözhessen. Ezen a ponton a házaspár elgondolkozott, hogy milyen elvek mentén éli az életét. Baker szerint, ha az ember nem írja meg saját életének forgatókönyvét, valaki más megírja helyette. A lehetőségek hazájában az amerikai álom egy olyan forgatókönyv, melynek megvalósítása egyre több hitel felvételével jár, Bakerék azonban úgy látták, hiába gyarapszik az általuk birtokolt javak összessége, ez nem fogja őket boldogabbá tenni vagy közelebb segíteni az álmaik megvalósulásához. Ezt követően a család eladta minden fölösleges eszközét, visszafizette az adósságát, és 2011-ben megalapította az Ember vs. Adósság (Man vs. Debt) közösséget, melyen keresztül másoknak segítenek ebben a folyamatban. Honlapjukon, konferenciákon és kiadványaikon keresztül arra buzdítják az embereket, hogy adják el fölösleges ingóságaikat, fizessék vissza kölcsöneiket, és ez a két lépés hozzá fogja őket segíteni ahhoz, hogy azzal foglalkozzanak, amit szeretnek.
Nem ők az egyetlen család, akik a szabadabb és boldogabb életet nem a javak felhalmozásában, hanem azok minimalizálásában találták meg: a 2013-ban 2000 fős Tiny House-közösség egy év alatt megduplázódott, a kereslet hatására megjelentek 9 és 40 négyzetméter közötti házakat előállító vállalatok, azok számára pedig, akik maguk szeretnék megépíteni új lakhelyüket, egyre több információ áll rendelkezésükre interneten és nyomtatásban egyaránt. A mozgalom résztvevői hatvannyolc százalékának nincs jelzáloghitele, szintén kétharmaduknak nincs hitelkártya-tartozása, miközben az amerikaiak alig negyede mondhatja ezt el magáról.
Bár a Tiny House- tulajdonosok negyven százaléka 50 év fölötti, a fiatalok számára is egyre vonzóbbá válik ez a lehetőség, mivel egy átlagos Tiny House megépítése 23 ezer dollár (5,4 millió forint), kevesebb, mint tizedannyiba kerül, mint egy átlagos ház.
Az anyagiakon kívül praktikus szempontok is vezethetnek kisméretű házak építéséhez: Barbara Techel írónő rendszeresen itt lel nyugalomra, s kap ihletet újabb gyerekmeséihez, mintegy dolgozószobaként használva a falusias hangulatot árasztó házikót, mások felnőttkorú gyermekeiket költöztetik a kert végébe, ha a szülői ház szűkössé válik.
Az Egyesült Államok legtöbb tagállamában ekkora területű házakra nem adnak építési engedélyt, így tulajdonosaik kerekekre építik őket, ami rendkívül mobilissá teszi a lakók életét. Bizonyos államokban, mint Kalifornia, Wisconsin, Texas és Florida, már legálisan lehet kisméretű házakat építeni, máshol pedig kis lakóparkokat hoztak létre a lakókocsi méretű házak elhelyezésére. Carmen Guidi nemrégiben 28 ezer 300 négyzetmétert ajándékozott egy kis falu létrehozására, ahol a New York állambeli Ithaca hajléktalanjai kaphatnak lakóhelyet. Már fel is húztak hat kisméretű házat erre a célra, de még adományokat gyűjtenek a projekt kiterjesztésére.
Az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő Tiny House-mozgalom növekvő figyelmet kap az amerikai médiában, The Tiny House Nation című műsorban különböző embereknek segítenek új, minimalizált életük kialakításában, mégpedig úgy, hogy a ház felépítését és a szereplők személyes aggályait is bemutatják a televíziónézőknek. Példák sora bizonyítja, hogy nem kell lemondani a teljes életről, kis helyeket is rendkívül kreatívan ki lehet használni minél több dolog tárolására. A nagy háztól és sok házimunkától való megszabadulás viszont időt és energiát spórol meg a Tiny House lakóinak, amit aztán azzal tölthetnek, amit szeretnek.
2014. 11. 28. (XVIII/48)
