Napunk jelentős részét cipőben töltjük, ám abszolút nem mindegy, milyenben. Nem véletlen, hogy Leonardo da Vinci a mérnöki munka mesterműveként jellemezte az emberi lábfejet, melynek az a feladata, hogy egyensúlyban tartson bennünket bármilyen talajon, akár futunk, akár gyalogolunk. Az emberi láb 26 csontból, 33 ízületből, 19 izomból és több mint 100 ínből áll. A járás a központi idegrendszer igen összetett szabályozó funkcióján alapul, mely során a testünk legmagasabb szintű koordinációja mutatkozik meg. A járás létrejöttéhez szükséges az ép idegrendszer, izomzat és csontozat. Ha egészségesek vagyunk, a járás hatékony, dinamikus mozgásforma, mely során az egész testünk mozog. Átlagosan naponta 8-10 ezer lépést teszünk meg, s minden egyes lépésnél a testsúly 1-1,5-szerese nehezedik a talpunkra, míg futásnál ez a testsúly 3-4-szerese. A láb boltozatainak megfelelően a terhelés álláskor a sarokra és a két szélső lábujj tövére esik. A terhelési felszíneken a testsúly megfelelő eloszlása biztosítja a láb hosszútávú egészségét.
Szakorvosok szerint az emberek többsége sajnos minimális figyelmet sem fordít a megfelelő lábbeli kiválasztására, ám a rossz cipő nemcsak kényelmetlen és fájdalmas, hanem azokat a szerveket és területeket is próbára teszi, amelyeket nyom, elszorít, vagy túl erősen dörzsöl. Pedig majdnem mindenki egészséges lábbal születik, felnőttkorra azonban a helytelen cipők használata miatt sokaknak eldeformálódik a lába: egy friss felmérés szerint a gyermekek 98 százaléka egészséges lábakkal jön a világra, mégis a felnőttek 60 százalékát sújtja valamilyen lábdeformáció, amely már gyermekkorban kialakulhat egy rossz lábbelinek „köszönhetően”.
A lábboltozat ugyanis a gyermekkortól fejlődik ki, és leginkább a serdülőkorig befolyásolható. Ebben az időszakban a keménytalpú (például klumpa), illetve puha (például a kínai tornacipő) lábbelik túlzottan megterhelik, illetve „ellustítják” a lábat, ami később a boltozatok lesüllyedéséhez vezethet. A lúdtalpat főként civilizációs betegségként említik, mivel szerepe van benne az egyenes talajon való járásnak, illetve a lábbeli viselésének. Felnőttkorban lúdtalpasok számára okozhat problémát a túl lapos cipő, és kialakíthatja az úgynevezett saroksarkantyú betegséget, melynek neve megtévesztő, mert nem hátul, hanem alul, a sarok talpi részén alakul ki az elváltozás, ami nagyon fájdalmas.
Dr. Andrássy Ilona ortopéd szakorvos lapunk érdeklődésére leszögezte: „Egy rosszul megválasztott cipő statikai betegségekhez, bütyök, bőrkeményedés kialakulásához, talp-, sarokfájdalomhoz is vezet. Ezzel szemben a megfelelő cipő kellemes viselet, szellős, jó a kiképzése, tartja a lábat. Az ujjak kényelmesen elférnek benne, a sarokrész (a saroknak megfelelően) kemény, és nem túl vékony a talpa.”
A cipődivat általában kétévente változik. Férfiak számára az 1-2 centiméteres, standardnak mondható sarokmagasság az ideális. A nők lába viszont sokkal sérülékenyebb, mint a férfiaké, és hamarabb deformálódik: izmaik gyengébbek, akárcsak a kötőszöveteik. A lábujjak a rossz cipő nyomására gyorsabban görbülnek meg. Ezért van az, hogy a nőknek gyakrabban van bütyök a lábukon, amit valójában a legnagyobb ujj deformációja okoz. De nagy szerepet játszanak kialakulásában a gének is. A magas sarok, a hegyes vagy gömbölyű orr divatos lehet, vonzóvá teszi ugyan a női lábat, ellenben nem használ a láb egészségének: bőrkeményedést, sőt kalapácsujjat is okozhat. Sőt, a magas sarkú cipő viselése közben a nyaki izmok megmerevednek, nyomják az ott lévő idegszálakat, s mindez krónikus fejfájást is eredményezhet. A problémák általában 40-50 éves korban jelentkeznek.
Azonban nem csak a tűsarkú cipők tesznek rosszat a lábaknak: a mostanában divatos vékony és teljesen egyenes talpú cipők is nagy megterhelést okoznak. Így sokakban merül fel a kérdés: a balerinacipők és a saruk vajon egészségesek-e? Bár a lapos talpú cipők kényelmesebbek, biztosabb társaink a rohangálós hétköznapokon, mégis vannak olyanok, akik állítják, hogy a lapos talpú cipőkben is kifejezetten fáj a lábuk. „A divat sohasem törődik a láb egészségével. A női cipőben a 4-5 cm sarokmagasság a legkényelmesebb, de a lényeg, hogy a sarok kétszer olyan magas legyen, mint a talprész. A teljesen lapos talp sem egészséges, mert az Achilles-ín túlfeszül, a test súlypontja hátrahelyeződik, míg a nagyon magasban az ujjak tövén van a súly, tehát mindkettő rossz terhelést, lábfájdalmat okoz. A hegyes orrú cipő összeszorítja a lábujjakat, a holdjáróban pedig bizonytalan a »talajfogás«” – fűzte hozzá a főorvos asszony.
Tehát ne csak az aktuális divatirányzatnak megfelelően válasszunk, legyen szempont a kényelem mellett a minőség is! Új lábbelit a nap vége felé vásároljunk, amikor lábunk többnyire kissé megdagad. Mindig azt a cipőt vegyük meg, amelyben a legkellemesebb a járás, valamint mindig az évszaknak megfelelő cipőt viseljük, lehetőség szerint bőr alapanyagút. Gumicsizma, sportcipő csak addig legyen a lábunkon, amíg feltétlenül szükséges. Lábbelink cserélgetése pedig csökkenti a lábfej torzulásának lehetőségét, a kellemetlen szag kialakulásának kockázatát, és segít, hogy cipőnk megőrizze eredeti formáját.
Sokak lába sem egyforma. Arra a kérdésre, hogy miként válasszuk ki a helyes méretet, dr. Andrássy Ilona így válaszolt: „Ne szorítsa a lábujjakat, belelépéskor sehol se érezzünk nyomást, ne mondjuk azt, hogy majd »idővel betörik«, mert ha ez be is következik, akkor is addig károsodik a láb. Az a jó, ha olyan a kiképzése, hogy nem fülled, nem izzad bele a láb, a talp pedig legyen rugalmas, de nem túl puha. Télen viszont arra figyeljünk lábbeli vásárlásakor, hogy melegen tartsa a lábat, ne hűljön ki, és ne ázzon át hamar.”
Ha a cipő bőrkeményedést okoz bárhol a lábon, de főleg a talpon, cseréljük ki, és a keményedést reszeljük le. Ha a terhelés megszűnik a láb egy adott pontján, a bőrkeményedés onnan el fog múlni, és a súlyosabb deformitásokat is megelőzhetjük a cserével. Minden lábbelinél fontos a lábápolás, fürdőhelyeken különösen gyakori a gombás fertőzés, még szellős cipőknél is. Egyes szakértők szerint a lábujjbedugós papucsok kifejezetten hajlamosítanak erre – a fertőzések kezelése pedig már bőrgyógyászati kérdés.
2014. 10. 31. (XVIII/44)
