A konferencia nyolc napján harminc interjút tettek közzé a lisztérzékenység (cöliákia, a görög „hasfájósság” kifejezésből), illetve a nemrégen felfedezett nemcöliákiás gluténérzékenység témakörében. Az interjúalanyok neves orvosok és kutatók, elismert szaktekintélyek, köztük több gasztroenterológus, immunológus, szívgyógyász, ideggyógyász és táplálkozási szakértő. Újabb kutatások igazolták ugyanis, hogy a gluténfogyasztás az arra érzékenyeknél számos betegségben manifesztálódhat, amelyeknek látszólag semmilyen köze nincs az emésztéshez.
A konferencia szervezőjét, Dr. Tom O’Briant a családjában történtek is motiválták erre a nagyívű vállalkozásra. Egy közeli hozzátartozója hosszú ideig kiváló egészségnek örvendett. Az időszakos ellenőrzések szerint a laboreredményei is rendben voltak, enyhén emelkedett májfunkciós értékeit kivéve. „Asszonyom, ön tökéletesen egészséges, csak abba kellene hagynia az ivást” – szólt az orvosi intelem. Csakhogy az idős hölgy nem fogyasztott alkoholt. Ez az állapot több évig fennállt, mikor a hölgy egyszer csak erős hasi fájdalmat érzett és összeesett. A kórházban derült ki, hogy az évek során mája nagy része tönkrement, míg végül belső vérzések jöttek létre. Dr. O’Brian a tudományos szakirodalom ismeretében arra gyanakodott, hogy lisztérzékenység állhat a jelenség hátterében, de a hölgy kezelőorvosai többszöri kérése ellenére sem látták értelmét, hogy ezt az eshetőséget ellenőrizzék, ezért végül ő maga vette le a vizsgálathoz szükséges vért. A sejtés beigazolódott. És bár az idős hölgy kezelői a drámaian összetöpörödött máj és a sorozatos belső vérzések miatt csak pár hét túlélést tartottak reálisnak, a gluténmentes étrendre való átállással megszűntek a belső vérzések, és a hölgy még másfél évig élt. Az ő halálos ágyán megfogalmazott kérése is arra motiválta Dr. O’Briant, hogy minél többekben tudatosítsa a rejtett gluténérzékenység jelentőségét.
Veszélyesebb az enyhébb