Amikor 1817-ben Karl von Drais, a kerékpár feltalálója megtette első útját járművével, még nem sejtette, hogy a bicikli ennyire népszerű lesz napjainkra. Több mint érdekes, hogy ugyanabban a németországi kisvárosban – Karlsruhe-ben – született, mint Carl Benz, a gépkocsi szülőatyja, aki 1886-ban mutatta be négyütemű motorral hajtott, háromkerekű járművét. E két találmányból duzzadt gigantikussá napjaink közúti közlekedése, melynek nem csak pozitív hatásai vannak. Az ENSZ adatai szerint évente több mint 1,3 millió embert ölnek meg, és további 50 milliót sebesítenek meg autóbalesetben.
Nemrég végeztek egy felmérést hazai autósok körében, mely szerint a kérdőívet kitöltők önmagukat feleolyan agresszívnak ítélték meg, mint a közlekedés többi résztvevőjét. Legtöbbünket kényszerített már hirtelen fékezésre egy elénk bevágó autó, és voltunk már szenvedői nyomdafestéket nem tűrő verbális konfliktusnak is. Amíg rendőrautó van a közvetlen közelünkben, mindenki úgy közlekedik, mint a ma született bárány, amint megszűnik a hatósági kontroll veszélye, némely ember öntörvényűvé válik. De kik ezek az emberek? A társadalomban és a gazdaságban elfoglalt ranglétrától és az autók méretétől függetlenül bárki lehet: igazgató és gengszter, munkanélküli vagy tisztes családapa. Mindennaposak a „centiméteres” követési távolsággal fenyegetők, akik le akarják tolni az előttük haladókat, ha azok nem az ő elvárásaik szerinti tempóban közlekednek. Még akkor is, ha a vétlen autós éppen a hatályos KRESZ szabályait igyekszik betartani. De nem csak a drága autóban ülnek agresszív emberek, vannak olyan kisebbrendűségi érzésekkel küszködő sofőrök, akik a közutakon akarnak elégtételt venni munkahelyi vagy magánéleti sérelmeik miatt. Sok vezető pozícióban lévő pedig ugyanúgy rá akarja kényszeríteni akaratát a körülötte közlekedőkre, mint saját cégénél a beosztottakra. Megint mások a szemet szemért fogat fogért elvet vallják, és az őket ért sérelemért mindenáron törleszteni akarnak, ilyenkor gyakori a „büntető” magatartás, például mások akadályozása.
Hogyan ússzuk meg lelki és fizikai sérülés nélkül ezeket a szituációkat? Semmiképpen ne reagáljunk az agresszióra hasonló magatartással, ne bocsátkozzunk vitába. Távolodjunk el a kötözködő sofőrtől, még akkor is, ha ez útvonal-módosítással jár. Ha ennek ellenére mégis súlyos agresszió érne bennünket, a központi zár legyen bekapcsolva, az ablakok pedig felhúzva. El kell kerülni a konfliktusokat, még akkor is, ha igazunk van. Zaklatott idegállapotban pedig ne vezessünk, inkább lazítsunk, fújjuk ki magunkat egy parkolóban.
2013. 11. 29. (XVII/48)
