Itt a nyári szünet, van otthon egy csomó szabad idejük a gyerekeknek. Éppen nincsenek valamilyen táborban, vagy különórán, az udvaron való focizástól már elfáradtak. Néhány kötelező és ajánlott olvasmány várja, hogy a gyerek kézbe vegye, de ő inkább tévét nézne vagy számítógépezne. Hogyan motiválod, mivel teszed vonzóvá az olvasást? Mivel vennél rá egy tinit, hogy szívesebben „kattanjon rá” egy könyvre, mint egy számítógépes játékra?
– Nyilván sok szülő tapasztalja, hogy hiába ajánl egy jó regényt, ami gyerekkorában őt teljesen lebilincselte, a kiskamasz üveges szemmel végighallgatja, aztán visszafordul a géphez. Ez pont olyan, mint ha gyerekünknek vennénk egy klassz robogót, aztán azt kérnénk tőle, hogy ennek ellenére járjon gyalog, mert akkor iskolába menet gyönyörködhet a kiskertek virágaiban, beszélgethet a társaival, megsimogathatja a szomszéd macskáját, és meg fogja hallani a madarak énekét. Hát nyilvánvaló értetlenséget és ellenállást váltanánk ki vele.
Ha egy gyereket már hagytunk parttalan számítógépezés vagy tévénézés élményéhez jutni, akkor valóban nagyon nehéz a figyelmét, érdeklődését visszafordítani a könyvek felé. Nem csak azért, mert az olvasáshoz le kell lassulni, de ráadásul összehasonlíthatatlanul nagyobb belső aktivitást igényel. S aki sokat gépezik, annak bizony a belső képalkotó képessége ellustul. Márpedig az olvasás egyik legnagyobb örömforrása épp az önálló fantáziamunka, a belső „film” lejátszása, ahogy elképzeljük, amit olvasunk. A tévé passzív befogadásra nevelő konzervélménye mellett ez fárasztó és megerőltető. A gyerekeket pedig teljesen meg lehet érteni abban, hogy iskola után vagy a nyári szünetben pihenni, lazítani akarnak.
2013. 07. 19. (XVII/29)
