A nyelvtanítás új megközelítésének lényege, hogy szigorúan a hétköznapi, beszélt angol nyelvet ötvözi a dzsessz ritmusának és dallamának hangjaival és intonációjával. A nyelvtanulás egyszeriben izgalmassá, könnyebbé és természetesebbé válik, főleg ha Carolyn zongorázik hozzá! A ritmusos mondókákba oltott egyszerű párbeszédekkel (úgynevezett jazz chantekkel) gyerekjátéknak tűnik gyakorolni és memorizálni az idegen nyelv nyelvtani szabályait és kiejtési sajátosságait, ráadásul mindjárt úgy hangzik, mint az igazi!
Carolyn Graham a hatvanas években nappal a New York Egyetem Amerikai Nyelvintézetének nyelvtanáraként tevékenykedett, míg esténként egy dzsesszbárban zongorázott. Egyik alkalommal épphogy befejezte ragtime dzsesszműsorát, egy ismerőse odalépett hozzá, és megjegyezte: „Gee, jó látni. Remekül nézel ki!” Ösztönösen jött a válasz: „Te is!”, majd a hirtelen felismerés, hogy kézzelfogható kapcsolat van a beszélt amerikai angol és a dzsessz négynegyedes ritmusa között. Tanári és zenészi ösztönei érzékennyé tették, hogy még tudatosabban hallgassa anyanyelvét, megfigyelve az alapjául szolgáló ritmikai szabályosságokat. Arra lett figyelmes, hogy a legváltozatosabb témájú beszélgetések is ritmushoz kötöttek, legyen szó akár egy étteremben rendelés leadásáról, az utcán búcsúzkodásról, telefonon egy találkozó megbeszéléséről vagy akár egy zsúfolt tömegben való sűrű elnézéskérésről.
Felismerése rövid időn belül felcsigázta érdeklődését, amiről így nyilatkozott: „Bárhova mentem, mindenhol lehetséges mondókákat véltem felfedezni. Szinte minden potenciális dzsesszdalnak tűnt.” Graham a beszélt nyelvet alapul véve elkezdett dzsesszmondókákat írni. Felkereste tanszékvezetőjét, megosztotta vele felismerését és ötletét forradalmian új pedagógiai módszerét illetően.
A jóváhagyást megkapta, és eredmény eredményt követett. 1978-tól sorra kerültek nyomdába Graham jazz chants könyvei. Az Oxford University Press kilenc könyvét adta ki, de Graham rigmusai sok más tankönyvben és szótárban is megjelentek.
A nyolcvanas, kilencvenes években nyelvtanítási módszere és dzsesszmondókái a világ minden táján gombamód szaporodni kezdtek. Számos oka van annak, hogy a dzsesszre épülő ritmusos zenei kántálás túlélt módszertani váltásokat, és a mai napig a legeredményesebb és leghatékonyabb nyelvtanítási módszerek egyike. A diák beszél, énekel, dobbant, tapsol és mozgásban van, így a tanulás interaktívabbá, élvezetesebbé válik számára. A diákok maguk is történetet mesélhetnek el saját dalaikkal, költeményeikkel, ami arra bátorítja őket, hogy a nyelvet kreatív módon és bátran használják, ugyanakkor eleve a maga természetes ritmusában jegyezzék meg a mondatokat.
A ritmusra épülő előadásmód a siker egyik legfőbb kulcsa. Graham meggyőződéssel állítja, hogy a ritmusnak hatalmas szerepe van a memorizálásban. Együtt az ütem és a tartalmas mondatok szinte beleragadnak a diákok fejébe. A hatást már csak fokozza, ha zene, mozgás vagy szerepjáték kapcsolódik a játékos tanuláshoz. Ahogy a dzsesszre, úgy a tanítási módszerre is jellemző, hogy játékra, szabadságra született. Sokoldalú, sokszínű, vidám és játékos. Lényege az improvizálás, ami azonban szigorú kötöttségek, játékelvek és szabályok szerint valósul meg. Akárcsak Carolyn Graham elmélete. A zene tagolásának egyik eszköze az ütem. A dzsesszre jellemző négynegyedes ütembeosztás, azaz az egy-két-há’-négy, megteremti a zene ritmikus szimmetriáját.
A dzsesszmondókák tartalmasak, és a kommunikációs célokhoz vannak kötve. Gyakran kérdezz-felelek jelleggel játsszák; a diákok egymásnak vagy a tanáruknak válaszolnak. Az idegen nyelvek tanulása terén bebizonyosodott, hogy azok a gyakorlatok válnak be a leginkább, amelyek aktivizálják a tanulók egymás közötti párbeszédét, valamint a tanár-diák kommunikációt. Ezek arra késztetik a tanulókat, hogy kifejezzék magukat, és valóban használják a nyelvet, a kommunikáció révén pedig egyre jobban megismerik csoporttársaikat.
A jazz chant alkalmas a hang és kiejtés, az intonáció, a rímek és a ritmus, a szókincs, a nyelvtani szerkezetek, a köznyelv, de még az amerikai kultúra elemeinek elsajátítására is. Kezdőknek kimondottan ajánlott, és a beszéd és hallásértés magasabb szintjén is kiválóan alkalmazható módszer. A nyelvtani szorongáshoz szokott nyelvtanulók számára nem elhanyagolható az az előnye sem, hogy a vidám mondókák és a zenei aláfestés felszabadít a nyelvtanuláshoz kötődő feszültség alól, eredeti környezetet teremt akár unalmasnak tűnő párbeszédek és szókincs elsajátításához is.
Carolyn Graham módszerének egyszerűsége adja nagyszerűségét. Az alapszabály puritán: a hétköznapokban használt és az életkornak megfelelő nyelvet kell megtanítani a diákoknak. Mivel az unalom ki van zárva, a hatás nem maradhat el. És bátran továbbfejleszthető!
2012. 04. 27. (XVI/17)
