Van-e egy időszaknak hangulata, korszelleme? Létezik, hogy a tömeges várakozás, az „előbb-utóbb biztos, hogy megtörténik " érzete egyszer csak önbeteljesítő jóslatként megvalósul? Az biztos, hogy a médiában folyamatosan megjelennek ilyen sejtések. Innét pedig csak pénz és idő kérdése, hogy mikor (és melyik) félelem kerül filmvászonra - immár fikciós történetbe ágyazva természetesen, az éppen divatos színészekkel.
Mindig tanulságos, hogy egy kor mit gondol a saját jövőjéről. A jövő ítészei korunk űrlényes és szuperhősös mozgóképmeséi mellett bizonyára felfigyelnek egy markáns irányzatra, a „másnap"- történetekre is. Itt mindig valamiféle katasztrófa után kezdődik a cselekmény, a megmaradtak kisebbsége pedig birtokolja a még létező erőforrásokat (benzin, víz, élelem stb.), és uraskodik a nyomorgó többieken. És többnyire még valami eszme is kell az aljanép röghöz kötéséhez.
Az éhezők viadala pontosan megfelel e szabadalom kívánalmainak. Elsősorban akciófilm, de érdekes felvetésekkel, melyek miatt - időnként - átlépi a kommersz minőség határait. Az alapötlet a Schwarzenegger-féle, 1987-es Menekülő ember sztorija, a folytatáshoz hasonlót a Truman show-ban láttunk, igaz mindezek közkinccsé lettek már, így szabadon idézhetők bármely dolgozatban.
2012. 04. 20. (XVI/16)
