Nem nehéz kitalálni, mi nyomasztja a magyarokat leggyakrabban: a pénzhiány, a munkanélküliség, az alacsony életszínvonal, valamint a teljesíthetetlennek tűnő munkahelyi elvárások. De stresszt okoz általában minden olyan helyzet, ami tartósan megoldhatatlannak bizonyul, és kezelése felemészti aktuális személyes forrásainkat.
Dr. Almási Kitti szakpszichológus szerint fontos felfigyelni az olyan tünetekre, amelyek már a mindennapi életvitelt is akadályozzák (ha valaki folyton kiborul, hisztis, sírós lesz, illetve alvászavarai jelentkeznek). Gyakran nemcsak pszichés, hanem fizikai tünetek is jelentkeznek: étvágyzavar, mellkasi fájdalom, vérnyomásproblémák, funkcionális nyelési nehézség, fejfájás. Ezeket nem érdemes figyelmen kívül hagyni, mert mind vészjelzői a feldolgozatlan, túlzott stressznek. Legfontosabb, hogy változtatni tudjunk a hozzáállásunkon, hogy a kialakult helyzet ne tegyen minket tönkre – ehhez pedig segítségre lehet szükség. Ilyenkor válik felbecsülhetetlenné a kapcsolati tőkénk: barátok, családtagok, munkatársak – ezért érdemes egész évben befektetni ezekbe a kapcsolatokba!
Házaspárbaj
Bár ez nem törvényszerű, a legtöbb családban a férfi van stresszesebb munkakörnyezetben, de persze nem ritka, hogy mindkét fél bekerül az év végi darálóba. Ez nagy kihívás a házasságban, és talán minden feleség érezte már magát áldozatnak és elhanyagoltnak az ideges vagy mogorva társa mellett. Nyilván sok férj kívánta a felesége főnökét mindenhová, amikor a kifacsart asszonytól csak egy májkrémkonzervre futotta vacsora gyanánt, és még mosoly sem járt mellé. Nem könnyíti a helyzetünket, hogy egy generációval korábban még nem volt általános ez a tempó, így a szerencsésebb családi környezetben felnövők sem biztos, hogy láttak modellt a tartós kimerültség, a kilátástalanság, a feszültség kezelésére.
Lehet a társunkat ilyenkor nagy sóhajtozások között elviselni, de tekinthetünk a kapcsolatunkra úgy is, hogy az az ideális kerete a stresszoldásnak. A házaspároknak van a legjobb lehetőségük arra, hogy a társuk felüdülését elősegítsék, valószínűleg senki más nem tehet többet ezért. Érdemes megkímélni egymást (és magunkat) a túlzott elvárásoktól, kap abból mindenki eleget „odakint”. Legalább ilyenkor, legalább otthon ne legyen semmi kötelező.
Vegyük inkább elő azt, amit az öt szeretetnyelvről Gary Chapmantől tanultunk, és fordítsunk több figyelmet arra a területre, amiből a társunk leginkább érzékeli a törődésünket. Vagy ha egyedül akar leginkább lenni, vonuljunk a háttérbe. A legvalószínűbb, hogy még újév előtt meglátjuk a változást, és mindannyian jól járunk.
Az ünnepek köztudottan a családi veszekedések és sértődések melegágyai, ezekre sok családban születtek már „szezonális” megoldások. De lehet, hogy csak fel kell adnunk az álomképünket a tökéletes karácsonyról, ajándékozásról, vacsorákról és a többi. Lehet úgy is stresszmentesíteni az ünnepeket, hogy nem kergetjük a reklámfilmekben tökéletesen festő család és ünnepi asztal álomképét, hanem a saját családunknak örülünk, és annak, ami nálunk az asztalra kerül.
Lazuljunk…
2010. 12. 03. (XIV/48)
