Az amerikai diákok jelentős része rosszul teljesít matekból, amiből pedagógusaik arra a következtetésre jutottak, hogy ez komoly problémákat okozhat a későbbiekben, hiszen a gyerekek a pénzügyeikben sem fognak tudni ennél jobban teljesíteni. Azt pedig már korábbi kutatásokból tudjuk, hogy az ilyen társadalmakban a lakossági megtakarítások általában egyenlők a nullával. Ennek megelőzésére a tanárok és a szakértők fontosnak tartották olyan oktatási programok bevezetését, amelyek hatékonyan tanítják a gyerekeket a pénzügyeik menedzselésére. Az Egyesült Államokban az elmúlt években több nonprofit szervezet is támogatta az ilyen jellegű programok bevezetését a középiskolákban, végül mégis meglepő eredmény született. A tanfolyam végeztével a diákok semmivel sem kezelték jobban pénzügyeiket, mint előtte. Sőt, az eredmények szerint nemhogy többet spóroltak volna, hanem felvettek olyan rossz szokásokat is, mint például az adósság halmozása a hitelkártyájukon.
Joggal vetődött fel tehát a kérdés: mit csináltak rosszul az oktatás során?
A szakértők arra a megállapításra jutottak, hogy a pénzügyekkel való ismerkedést nem a középiskolában kell elkezdeni, hanem mielőtt a gyerek óvodába megy. A gyerekek ugyanis rengeteg indirekt információt gyűjtenek össze a pénz világáról. Megfigyelik a szüleik viselkedését a bankokban, a bevásárlások során, a piacon és otthon is. Mindezek a tapasztalatok, jók is, rosszak is, rögződnek, és túl mélyen bevésődnek ahhoz, hogy középiskolás korban változtatni lehessen rajtuk. A korcsoport-specifikus felmérésekből kiderült, hogy az iskolai oktatás szempontjából az ilyen irányú ismeretekre a 8-12 éves korosztály a legfogékonyabb. Ugyanakkor nem helyes úgy gondolkodni, hogy az iskola majd ezt is megoldja, a szülőnek semmi feladata nincs. Az a szülő is hibázhat, aki spórolás címén megvonja vagy csökkenti a gyerek zsebpénzét, de az is, aki – bármi történjék is – minden héten automatikusan „tolja” a gyereknek a pénzt. Egyikük sem sarkallja további spórolásra ivadékát. A rendszeres zsebpénzt olyan célokkal kell párosítani, melyekért érdemes dolgozni.
A felmérések bebizonyították, hogy a gyerekek sokkal szívesebben és eredményesebben raknak félre, ha van miért, ha az összekuporgatott pénzből végül egy álmukat valósíthatják meg. A szülők abban is segíthetnek, hogy a gyerekkel együtt rangsorolják a vágyakat, célokat, amire a pénzt gyűjtik. A pénz beosztása tehát akkor tanulható meg a legkönnyebben, ha az ember csinálja is, nem csak hall róla.
Sok felnőtt úgy gondolja, hogy az utódok pénzügyi nevelése könnyen és gyorsan megoldható számítógépes játékok segítségével is. Ám ezek a többnyire stratégiai játékok egy képzelt világot festenek a gyerekeknek, amely csak a legritkább esetben hasonlít a valós életben előforduló szituációkra. A legnagyobb hibája ezeknek a programoknak, hogy nem hosszú távú gondolkodásra ösztönöznek. A lényegük, hogy minél hamarabb és minél többet érjen el bennük a játékos. A tapasztalatok szerint az ilyen virtuális programokon felnőtt gyerekek – sajnos – pazarló életvitelt folytatnak felnőtt korukban.
A kutatók szerint a tanultak és tapasztaltak alkalmazása kicsivel több időbe telik, mint maga az ismeretek elsajátítása. A személyes oktatást tehát akkor se adjuk fel, ha az eredmény nem jelentkezik azonnal! A gyors sikerek várása helyett a pénzügyi nevelésben is érdemes a hosszú távú megtérülést szem előtt tartani.
2009. 05. 29. (XIII/22)
