Egy nemrégiben publikált kutatás kimutatta, hogy jórészt genetikai beállítottságunk alapján választjuk ki azt az illatot, amely leginkább nekünk való. A kutatók egyetemi hallgatókon végeztek kísérleteket, akiknek az volt a dolguk, hogy erős aromák illatmintáit végigszagolva (mint például rózsa, vanília, jázmin, orgona) kiválasszák a nekik legkedvesebb illatot. A vizsgálatok során kiderült, hogy az alanyok azt a mintát választották, amely megfelelt saját testüknek, illetve azon génjeiknek, amelyek az immunrendszert határozzák meg, és egyben a test megfelelő kipárolgásáért is felelősek.
A multikulturális országokban a kereskedők figyelemmel kísérik, hogy melyik országrészben milyen illatszerekből fogy a legtöbb. Kíváncsiak a bolti eladók tapasztalataira is, hiszen ők látják, hogy a különböző származású vevőknek melyek a kedvenc termékei. Általában a latin és a fekete kultúrák a gazdagabb, míg Európa és Ázsia a frissebb illatokat kedveli. De mint mindenben, ebben is akadnak érdekes kivételek: amikor a Givenchy piacra dobta „Ultramarine” nevű, erős, átható illatát, a legnagyobb meglepetésükre Japánban óriási sikere lett.
Ámde vannak univerzálisan „jó” illatok is. A tapasztalatok szerint nehéz olyan emberi lényt találni a földön, aki ne szeretné a vanília illatát – állítják illatszakértők –, merthogy a vanília alapillatú parfümök a világ minden illatszerboltjában egyformán népszerűek. Más általánosságok is vannak: idén a gurmand illatirány a trend – egy kompozíciót egy-egy egzotikus fűszer vagy ételaroma köré építenek fel. Nincs tilos illat, annyi azonban elmondható, hogy jelenleg a virágos mezők csokrainak illatai nem annyira mennek, és kevésbé vásárolnak az emberek például citruskompozíciót. Nagy reneszánsza van ugyanakkor az egyetlen virág – például mimóza – köré felépített illatoknak. Ami pedig kimondottan menő, az a nagyon intenzív, édeskés illat: mint a tuttifrutti, a gyümölcskoktélok vagy a vattacukor. És persze ott a földkerekség örök nagy klasszikusa, a Chanel No° 5, amit ügyes marketingesek évtizedeken át a topon tartanak, és 1921-es születése óta csak nagyon óvatosan, apránként változtatják.
Orruknál fogva vezetik a vásárlókat, ugyanis az orr az az érzékszerv, amelynek üzeneteit az ember közvetlenül érzelmekhez és emlékekhez köti. Ennek ellenére hazánkban parfümvásárláskor a vevők elsődleges kritériuma az ár. A vásárlók egy része szerint egy parfüm minél drágább, annál jobb, annál inkább illik a személyiségükhöz. Jelentős részük a parfüm illatára nem is kíváncsi. Nagyon kevesen keresnek egy bizonyos parfümöt, és azok, akik pontosan tudják, mit akarnak, általában a kisebb kiszerelést választják, nyilván gazdasági megfontolásokból. Persze vannak olyanok is, akik csak valami egészen olcsó illatszert szeretnének. Ezek a vásárlók néha ki sem nyitják a parfüm kupakját. Jelenleg a legismertebb, leginkább reklámozott parfüm-márkák fogynak igazán. Ám a parfüm, kölni vásárlása során is érdemes a minőséget választani, hogy ne érje az embert kellemetlen meglepetés. A márkás parfümök gazdaságosabbak, illatuk diszkrétebb, de tartósabb, és nem változik az idő múlásával.
A parfüm viselésének megvan a maga etikettje. Nem mindegy, hogy a nap mely szakában milyen jellegű parfümöt hintünk magunkra. Nappal a könnyedebb, gyümölcsös-virágos illat a javallott, míg estére a kicsit édesebb, keleti illatokat ajánlják. Ugyanez a felosztás a nyár és a tél tekintetében is: a nyári hőségben főként a friss, citromos illatok hatnak üdítően, míg télen inkább a meleg, fűszeres illatok biztosítanak kellemes hangulatot. A parfümviselés íratlan szabálya, hogy nem jó, ha egy parfüm uralja a környezetet. Ez esetben is igaz, hogy a kevesebb néha több. Minél hivatalosabb az alkalom, annál könnyebb, diszkrétebb illat „viselése” ajánlott, a töményebbeket, erősebbeket tartogassuk meghittebb alkalmakra.
2009. 04. 10. (XIII/15)
