Gemenc – Európa egyik utolsó és egyben legnagyobb természetes ártéri
területe. Aki beveszi magát ide, mintha az idő kerekét is visszaforgatná: ez a
vidék meglepően sokat őriz a folyószabályozások előtti bujaságából,
vadregényességéből. A tavaszi áradások az évszázadok megszokott rendjében
borítják el újra és újra a terület jelentős részét. A Gemencnek világhírnevet
szerző gímszarvasok szeptemberi násza erdei hangversenynek beillő bőgéssel és
agancscsattogással jár, éppen úgy, mint a régi időkben. Egy másik „helyi lakos”,
a vaddisznó tavasztól őszig, ősztől tavaszig szintén a tőle megszokott konok
elszántsággal túrja a földet – népes családjával együtt.
Nem változott semmit az énekesmadarak tehetsége sem, és a máshol igencsak ritka
vendégnek számító fekete gólya, vízi vadász társaival, többek között a kis- és
nagykócsaggal és a szürkegémmel együtt ma is kecses határozottsággal lépdel a
sekély vízben halak, békák és egyéb vízi élőlények után kutatva.
Gemencen megszűnik a mindennapok pörgése, eltűnik a városok zaja – marad a
háborítatlan természet, a szépség és a nyugalom. A látogatóra lassan átragad a
víz és az erdő békéje. Hazaérkezett.
2006. 11. 24. (X/47)
