A hosszú, hullámzó habos szoknyák, a hangsúlyozott derekú kosztümök és a szűkített felsőrészek először ámulatba ejtették, majd megadásra kényszerítették a jelenlévő hölgyeket, akik rövid szoknyáikban és szögletes kabátjaikban teljesen az ellentétei voltak a felvonuló modelleknek. A Harper\'s Bazaar divatmagazin így kommentálta az akkori eseményeket: "Szemtelenül viselt, húsz méter kerületű, repülő szoknyák; a szemet sejtelmesen árnyékoló kalapok – a megtestesült nőiesség. A bohémság és az elegancia keveréke. Párizs igazi allegóriája. "Dior formái olyannyira botránykeltőek voltak, hogy egy fotózás alkalmával például néhány nő odalépett a modellekhez, és letépték azokról ruháikat, demonstrálva felháborodásukat. Valóban, az anyagok nagyvonalú használata, a szoknyák meghosszabbítása, a szűk ujjak és a markáns derék, mind-mind új divatot teremtettek. New Looknak nevezték el ezt a stílust, mely elnevezés azóta is rajtaragadt Dior kollekcióin. Tehát a New Look megnyerte a harcot a bemutatóteremben és az utcán is. "Elég, ha őszinték és természetesek vagyunk, és az igazi forradalmak kialakulnak anélkül, hogy keresnénk
" (Christian Dior)
Nem feledkezhetünk meg arról, hogy a világháborútól még kábult világ az újra és a különlegesre éhezett, ugyanakkor Franciaországot sztrájkok bénították. Szénhiány, benzinhiány sújtotta a lakosságot; szinte minden hiányzott. Ilyen körülmények között érthető, hogy miért is hathatott provokációnak a
New Look luxusa. Mégis fontos volt, hogy a háború után kifejezzék az emberek az újra megtalált örömüket. A divat fellegvárában Dior kollekciói jelentették a nevetést, a bohémságot, a vitalitást és valami újnak a kezdetét. Természetesen nem lehetett örökké gyászolni, így az élet minden szférájában elindult az újjáépítés. Az Haute Couture, mely addig egy kivételezett kisebbség öltözködését szolgálta, Diornak köszönhetően kiszélesztette vevőkörét.
Christian Dior 1957-ben bekövetkezett halála után többen folytatták munkáját (például az azóta világhírnevet szerző Yves Saint-Laurent), de igazi utódja John Galliano lett, aki 1997-ben került a divatházhoz. A gibraltári születés? Galliano hatévesen került Londonba, majd a híres St Martin\'s School of Art nev? művészeti főiskolán szerzett diplomát. Három alkalommal kapta meg az Év Designere Díjat Londonban. 1995-ben a Givenchy-háznál kezdett el dolgozni, ahol az haute couture és a pret-á-porter kollekciók tervezésében vett részt. 1997-ben már Diornál készült első bemutatójára, mely egybeesett a divatház ötvenedik évfordulójával. Galliano mindent megtett, hogy Dior szellemiségét továbbvigye kreációiban. Beleásta magát a cég háziarchívumába, hogy minél közelebb kerülhessen a nagy előd gondolkodásmódjához. Lelkiismeretes felkészülése és tiszteletteljes hozzáállása meghozta gyümölcsét: aki jelen volt 1997-es bemutatóján, érezte kreativitásának azt az erejét és kivételességét, mely rendkívüli módon hasonlított Dior 1947-es kilépéséhez. A két bemutatót pontosan fél évszázad választotta el egymástól, mégis Galliano pontosan megőrizte a Dior által alkotott értékeket. John Gallianót tartják Christian Dior spirituális utódjának. Modernizálta a Dior-kollekciókat, és ezáltal egy fiatalabb közönséget is megnyert a márkának. Rendelkezik azzal a tehetséggel, hogy bár csapongó, de mozgékony és színes, mint egy trópusi madár. Nem rejtőzik el, harsány önbizalommal száll egyik ágról a másikra. "Galliano azon kevesek egyike a divattervezés világában, aki meri önmagát megmutatni, és aki örömét leli saját alkotásaiban. Márpedig a szakmának éppen ilyen alkotókra van szüksége, akik némi bohózatot visznek a folyamatos kutatás komoly foglalatosságába."
(Vogue Italia)
***
2003. 11. 21. (VII/47)
