A Hetek ünnepi előfizetői akciójában a nyomtatott és online hetilap csomagra előfizetők között több mint 80 értékes nyereményt sorsolunk ki. A fődíj egy Dacia Sandero személyautó. Minden az akció keretében előfizető olvasónk hetekes maszkot kap ajándékba. Részletek a hetilapban és a hetek.hu/elofizetes oldalon. 

Gratulálunk, egy egészséges kislány született!

„Minden akkor derült ki, amikor a 40 éves édesanyám elment az első genetikai ultrahangra” – kezdi a történetét Andrea. Az orvosok nagy valószínűséggel állították, hogy a magzat Down-szindrómás, ezt erősítették meg a vérvétel eredményei is.

„A vizsgálatok után behívták a szüleimet beszélgetni egy olyan szobába, melynek falai Down-szindrómás gyermekek fotójával voltak tele. A szakemberek próbálták meggyőzni őket, hogy ez mekkora felelősséggel járna, nem tudják a szüleim, mit vállalnának magukra, ha megtartanak.

Hozzátették, szerencsére még nem csúsztak ki az időből, tudnák abortálni a születendő gyereket. De anyukám tudta mit vállal: engem.” 

A szülők a szembesítés ellenére sem voltak hajlandóak lemondani fejlődő magzatukról, a megtartás mellett döntöttek. 

A nehézségek azonban még nem értek véget: a 28. hét környékén, a cukorterheléses vizsgálat során az édesanya rosszul lett. Azonnal kórházba vitték, ahol hetente vizsgálták az állapotát. Minden egyes alkalommal megállapították, hogy a méhlepény nem táplálja már a fejlődő magzatot, ezért a feje nem nő megfelelő ütemben, végtagjai sem azonos méretűek. Négy hét kórházban töltött idő után, egy újabb rosszullétet követően hirtelen megindult a szülés. 

„Édesanyámat azonnal betolták a műtőbe, nem lehetett tudni, hogy ő vagy én maradok életben... A műtét után viszont egy csapásra minden megváltozott: anyukám felébredt a kórteremben, odamentek hozzá az orvosok, és gratuláltak neki, hogy egészséges kislánya született.

Kiderült, hogy végig benézték az ultrahang eredményeket.

A legutolsó vizsgálaton azt mondták, épphogy elérem a 900 grammot, közben 1,5 kilóval születtem meg. Olyan szépen indult el a koraszülés ellenére a súlygyarapodás, hogy csak egy hetet kellett anyukámnak bent lennie velem a kórházban, utána haza is vihetett. Anya egyébként végig hitt abban, hogy minden rendben lesz és egészségesen születek majd meg. Óriási hála volt a szívében, hogy tényleg így történt.

A slusszpoén az egészben, hogy végül még egy gyereket vállaltak édesapámmal: 46 éves volt, amikor az öcsém megszületett.”

Andrea ma már a húszas éveiben jár, férjével három közös gyermekük született. A család minden tagja teljesen egészséges. 

Három kisfiú, akik „hivatalosan” már nem születhettek volna meg

Ivettet 2010-ben súlyos tüdőembóliával diagnosztizálták, az orvosok semmiképp sem javasolták számára a szülést a jövőben. Egészségi állapota megőrzése érdekében Sincumár vérhígítót szedett – időközben azonban kiderült, hogy gyermeket vár. 

„Amikor az orvos ezt megtudta, rögtön tájékoztatott, hogy el kell vetetni a babát, mert a gyógyszer miatt kromoszóma-rendellenességgel fog megszületni.

Én jeleztem, hogy meg akarom tartani, mire az orvos nagyon megharagudott, és közölte: ha nem vetetem el, nem hajlandó velem foglalkozni. Nem hallgattunk rá: a 9. hónapban megszületett egészségesen gyönyörű Gáborkám.”

Ivették a pozitív fejleményeken felbuzdulva további gyermekek vállalása mellett döntöttek. A szülészorvosokkal való konfrontálás azonban még nem ért véget. 

„A másodiknál csak annyit kérdezett az orvos, hogy 40 évesen akarok-e szülni? Akartam, 2016-ban megszületett második kisfiam, Roland. A harmadik gyermekünknél egy idős orvoshoz mentem először, aki kiakadt, hogy egy embólia után (megjegyzem, ekkor már 10 éve tünetmentes voltam),

42 évesen, túlsúllyal nehogy már szüljek még egyet!”

Az idős orvos ez esetben is felkínálta az abortusz lehetőségét – már a következő hétre felkínáltak nekik időpontot. A házaspár azonban most is határozottan elutasította a magzati élet kioltását. 

„Ezután a Honvédkórházba kerültem terhesgondozásra, ahol a doktornőnek elmondtam mit mondott a doki. Azt mondta sem a túlsúly sem a kor nem ok a beavatkozásra.”

Ivett – mint kiderült – a legjobb kezekbe került: az intézményben külön foglalkoztak olyan kismamákkal, akiket korábban trombózissal vagy ehhez hasonló betegséggel kezeltek.

„Itt tényleg életpártiak voltak” – jegyi meg a most már háromgyerekes édesanya.

„A legtöbb kismama, aki ez idő tájt szült, mind 47-48 éves volt, több vetélésen túl volták már, de szerettek volna még egy gyermeket. Végül mindannyiunknak egészséges kisbabája született - hozzánk 2019 februárjában érkezett meg a harmadik kisfiú, Edvárd.” 

További, hasonló történetekről legutóbbi lapszámunkban olvashat!