Egy acélipari munkás sípot fúj az IG Metall szakszervezet által a német kormány gazdaságés iparpolitikája ellen szervezett tüntetésen Berlinben, 2026. június 12-én.(Fotó: AP Photo/Markus Schreiber)
Németország a világ harmadik legnagyobb gazdasága. A második világháború utáni újjáépítéstől kezdve Európa gazdasági motorjának számított: 2009-ig a világ legnagyobb áruexportőre volt, ma is az Unió GDP-jének nagyjából a negyedét adja. Az erős gazdaság stabil középosztályt, világszerte másolt szakképzést hozott létre, valamint azt a járműipart, amelyre Közép-Európa (köztük Magyarország) ipara ráépült. A német gazdasági sikermodellt három dolog tartotta életben évtizedeken át: az olcsó energia, a szinte korlátlan kínai piac, és a szabadkereskedelem világrendje, amelyben egy exportra épülő ipari ország a legjobb helyzetből indult.
A Covid-járvány után mindhárom pillér megdőlni látszik, folya-matosan érkeznek a gazdaság nehézségeivel kapcsolatos hírek, újabb gyárbezárások. Az AfD győzelme pedig egy jelzés: a társadalom türelme fogy a jelenlegi hatalommal szemben.
Az első súlyos gazdasági sokk az olcsó energia kiesése volt. Németország a kétezres évektől tudatosan építette rá iparát az orosz vezetékes gázra: az Északi Áramlat – amelyről 2005-ben állapodtak meg, és amelyet 2011–2012-ben adtak át – évi 55 milliárd köbméter kapacitással a kontinens legnagyobb orosz gázútvonala lett. Az olcsó energia versenyelőnyt adott, a kölcsönös függés pedig politikai biztosítékot. 2021-ben Németország gázimportjának 55 százaléka érkezett Oroszországból.
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »