A gonosz születése

Az első világháború elvesztését követően a német belpolitikai helyzet zavaros volt. A versailles-i békerendszer eredményeként megszűnt a Német Császárság, a helyét elfoglaló Weimari Köztársaság pedig parlamentáris demokrácia volt. A Reichstagba (érdekes, hogy a köztársaságban is megtartotta ezt az elnevezést a törvényhozás: birodalmi parlament) minden párt bejuthatott, és képviselhette nézeteit. Az új államban a politikai és gazdasági nehézségek a szélsőségesek felbukkanásához vezettek. Az oroszországi bolsevik forradalom hatására a kommunisták is aktivizálódtak. Ez a jelenség a berlini Spartacus-felkelésben és a müncheni Tanácsköztársaságban csúcsosodott ki. Ezeken a problémákon a köztársaság úrrá lett, de megjelent egy másik fenyegető politikai alakulat is, amely később demokratikus úton megragadta a hatalmat, és felszámolta azt a demokráciát, amit mindig is gyűlölt.

Nemzetállam helyett faji alapú birodalom

1919 januárjában Münchenben Anton Drexler, egy volt vasúti szakmunkás megalapította a Német Munkáspártot (DAP). A párt hátterében a félig titkos Thule Társaság állt. A Thule a faji antiszemitizmus talaján állt, és 1912-es megalakulását követően rövid időn belül összegyűjtötte München és környéke minden számottevő nacionalista és antiszemita személyiségét. A DAP mögött álló másik erő az AlldeutscherVerband volt, amely a pángermán eszmében látta gyökereit, azaz a németek egyetlen birodalomban való egyesítését követelte, még a világháború után is.

Adolf Hitler és a náci rendszer későbbi kulfcsigurái, többek között Goebbels, Himmler és Göring. (Forrás: Bundesarchív)

A DAP-ot, több más politikai csoportosulással együtt, megfigyelés alatt tartotta a müncheni katonai vezetés hírszerző osztaga, amelynek egyik tagja Adolf Hitler volt. Hitlert 1919 szeptemberében elküldték a DAP ülésére, hogy megfigyelje, majd jelentse az ott történteket. Az összejövetel végén Hitler is szót kért, és lelkes beszédet mondott a nagynémet birodalom mellett. Ezt követően megkérték, hogy lépjen be a pártba, sőt, a munkabizottságnak nevezett elnökségbe is bekerült. Azonnal hozzálátott, hogy a DAP-ot a saját pártjává formálja. Elsőként tömegpárttá akarta szervezni, de látta, hogy ez a hagyományos polgári módszerekkel nem érhető el. Kezdeményezésére a párt tömeggyűléseket tartott, amelyek segítségével a tehetséges szónok Hitler a mozgalom megkérdőjelezhetetlen vezéregyéniségévé vált.