Az írás megmarad elnevezésű ünnepi előfizetői akciónkban a nyomtatott és online hetilap előfizetéssel a több mint száz nyeremény mellett EGY VADONATÚJ AUTÓT lehet nyerni. Részletek és a teljes nyereménylista itt: www.hetek.hu/elofizetes
Meglepődtem a kérdésen, mert úgy tűnik ebből, hogy alapvető félreértés áll fenn a globalizáció-kritika értelmezésében. A konzervatív-szuverenista álláspont természetesen nem a civilizációs és technológiai vívmányokat akarja kirekeszteni az életünkből.
Ez egy véleménycikk.
Senki nem akarja a GLS futárokat megállítani a határon, sem a PayPal fizetéseket szögesdróttal elzárni vagy a Szabad Európa adásai ellen épített hajdani gigantikus zavaróállomások mintájára blokkolni az internetet. A globális gazdaságnak és kommunikációnak számtalan haszna van. Ez a véleménycikk sem jelenhetne meg, ha nem lenne mögötte egy határok feletti digitális hálózat.
Fontos még egy félreértést tisztázni, ami szintén gyakran felmerül. Az evangéliumi kereszténység nem ellensége a globalizmusnak.
A Bécsben született, és néhány éve elhunyt világhírű szociológus, Peter L. Berger ezredfordulón megjelent (The Four Faces of Global Culture) klasszikus tanulmányában épp a globális kultúra négy pillére egyikének nevezi a 20. század második felétől világ minden térségében robbanás-szerűen növekvő karizmatikus mozgalmat. A lutheránus teológusként is ismert Berger szerint az evangéliumi-pünkösdi kereszténység terjedése határok nélküli, és eljut a kulturális, vallási és politikai izolációt választó országokba is. A hagyományos, megrögzült kereteket felülíró társadalmi hatása pedig hasonló a másik három globális pillérhez – a davosi pénzügyi-gazdasági kultúrához, a kereskedelmet meghatározó McWorld-höz és a tudományos életet uraló akadémiai világhálózathoz. Különösen látványos ez Latin-Amerikában és Afrikában, sőt – bármennyire nem tetszik ez a pekingi kommunista pártelitnek – Kínában is százmilliókban mérhető az evangéliumi keresztények száma.
A globalizmus kritikája ezért nyilvánvalóan nem azt akarja elzárni, ami az életet hatékonyabbá teszi, hanem ellenkezőleg: azokat a beavatkozásokat bírálja, amelyek a szabadságot korlátozzák, elnyomják.
Ilyenek például az Európában föderális alapon ránk kényszeríteni szándékozott, a fejünk felett meghozott törvények, amelyek meg akarják szabni, mit mondhatunk és mit nem, mit kell jónak tartani, akkor is, ha az sérti a lelkiismereti szabadságot. Megkérdezte valaki a magyarokat arról, hogy országunkat be akarjuk-e vonni az összeeurópai LGBTQ-szabadövezetbe? Miért akarják az európai intézmények – hazai aktivistáikkal vállvetve – minden áron (akár jogellenes eszközökkel is) eltörölni a házasság természetes definícióját rögzítő Alaptörvényt? Az elmúlt napok vitái plasztikusan megmutatták, hogy kik azok, akik az ilyen befolyást erősítenék – és van is erre pénzük, hatalmuk, médiájuk. És azt is, hogy vannak, akik meghagynák a nemzeteknek a döntést, hogyan akarnak élni egy globális világban. Ez nem pártpolitika, hanem értékválasztás, amelynek a demokráciában a politikai választás is fontos, de nem egyetlen terepe.
A klasszikus értékeket felszámolni akaró ideológiai globalizmus nem új találmány. Marx is azért szólította fel a határok nélküli egységre a világ proletárjait, hogy a cancel-cultrure atyjaként eltörölje a „múltat” – vagyis a családot, magántulajdont, a nemzeteket és a vallást. Ezért különösen fontos ma a demokrácia védelmében kiállni azért, hogy szabadon lehessen beszélni az ideológiai globalizmus veszélyeiről. Hiszen a demokrácia definíciója éppen az, hogy bárki elmondhatja a véleményét, anélkül, hogy emiatt politikai retorzió vagy kommunikációs tiltás érné. „Ha egy személy nem mehet ki a város főterére, hogy félelem vagy a letartóztatás veszélye nélkül elmondja a véleményét, akkor az illető a félelem társadalmában és nem egy szabad társadalomban él. Nem nyugodhatunk mindaddig, míg a ’félelem társadalmaiban’ élők valamennyi ember el nem nyeri a szabadságát.” – így szól az emberi jogi hős, Natan Saranszkij híres „Town Square Test” definíciója. (A „főtér-teszt” Saranszkij A demokrácia védelmében – The Case For Democracy – című könyvében szerepel, amelyet a Hetek adott ki magyarul 2004-ben).
A lelkiismereti szabadságot ma keleten és nyugaton egyaránt sok kihívás éri. Ezek közül európai keresztények és nem keresztények, nemzetek és egyházak számára veszélyesebb kihívás az, amelyik precedenseket és törvényeket akar hozni és ezeket a „közösségi jog” erejével rákényszeríteni olyanokra, kik meggyőződése tiltakozik az új kor természetellenes eszméivel szemben. Naponta hallani riasztó példákat:
J. K. Rowling brit írónő 20 éve még a progresszió ünnepelt szerzője volt, ma már halálos fenyegetések érik, és intézmények törlik el a nevét, pusztán amiatt mert feministaként nem hajlandó elfogadni, hogy a nemüket megváltoztatott férfiak ugyanolyan nők, mint a született nők.
Ez a józan gondolat ma olyan botrány a véleményszabadság eltörlőinek szemében, hogy Rowlingot a saját könyvéből készült filmeseményről is kitiltották. De van ennél van rosszabb is, Paivi Rasanen volt finn belügyminiszternek a hetekben kell bíróság elé állnia azért, mert egy tweetben idézett Bibliából.
2022 fontos eseményei – köztük a magyar és francia választás – ezért sorsdöntők lehetnek abból a szempontból, hogy tovább szűkül-e a szabadság és a demokrácia főtere Európában vagy a megmarad a „másként gondolkodó” nemzetekben a szabad véleménynyilvánítás joga. Ehhez pedig szükséges, hogy ne hozzanak és ne kényszerítsenek Magyarországra sem olyan törvényeket, amelyekkel egy radikális kisebbség véleményterrorját kényszerítik rá a többségre, az ideológiai globalizmus helyi aktivistái segítségével.