(MTI/Balogh Zoltán)
A magyar baloldal már évek óta úgy működik, hogy ha kifulladt a kommunikáció, akkor bedob olyan kérdéseket, amire várhatóan olyan válasz érkezik, amire antiszemitát lehet kiáltani. A „keresztény” kifejezésnek sokak fejében még mindig a „zsidó” az ellenpontja. Várható is volt, hogy aki keresztényezik, az a jelenlegi magyar társadalom egy részétől megkapja a zsidó címkét. Meg is jött a pontosan kiszámítható válasz: először a Niedermüllert patkányként bemutató már nem is antiszemita, hanem egyenesen náciízű plakáton nevüket nem vállaló szélsőségesektől, majd a Niedermüller kijelentése elleni tüntetésen a HVG publicistája is kapott nyakába egy adag nyálbő zsidózást.
És innentől Niedermüller és Gyurcsány is nemzsidóként jelenhetnek meg egy méltatlan zsidózás áldozataként. Tehát egy keresztényellenes provokációból sikerült antiszemita kérdést generálni úgy, hogy a zsidóságnak semmi köze ehhez. Ráadásként fel lehet festeni azt a képet, mintha az antiszemitizmussal szemben csak a DK lépne fel.
Ennek több előnye van a baloldali politikai taktika szempontjából: ha kritika éri a baloldal eszmerendszerét, világképét, politikai gyakorlatát, védekezésképpen rögtön antiszemitát lehet kiáltani, a baloldal kritikáját antiszemita klisének lehet beállítani. Erre példa a vörös terror: a baloldali forradalmi taktika működését nem lehet bemutatni a vörös terror eseményein keresztül, mert az antiszemita gondolatmenetnek minősül, így a baloldal működésének nem lényegtelen területei kerülnek ki az egyébként üdvös társadalmi kritika látóköréből.
2020.02.07. (XXIV/06)
