Balról: Sadiq Khan, London főpolgármestere / Lutfur Rahman, Tower Hamlets polgármestere /Shahin Ashraf, Solihull polgármestere / Zafar Iqbal, Birmingham polgármestere / Zahid Chauhan, Oldham polgármestere (Fotó: Shutterstock / PuzzlePix)
Hacsak Izrael nem tesz „lényeges lépéseket a szörnyű gázai helyzet megszüntetésére”, az Egyesült Királyság szeptemberben elismeri a palesztin államot, jelentette be Keir Starmer miniszterelnök. Az angol ultimátumnak része a tűzszünet, a kétállami megoldásban megnyilvánuló hosszú távú béke irányába tett erőfeszítések és az ENSZ-segélyek engedélyezése a Gázai övezetben. Elvárja továbbá az izraeli kormánytól, hogy leszögezze: nem fogja annektálni Júdeát és Szamáriát. Starmer cserébe a túszok elengedését és a Hamász leszerelését is követeli, ám ezt nem kifejezett feltételeként szabta meg a palesztin államiság elismerésének.
A brit kormányfő terrorizmust jutalmazó gesztusa egy héttel francia kollégája megdöbbentő bejelentése után következett: Emmanuel Macron július végén jelentette be, hogy szeptemberben országa egyoldalúan elismeri Palesztinát mint államot. Franciaország veszélyes precedenst teremt: első G7-tagként tervezi az ENSZ Közgyűlésében az elismerést hivatalossá tenni.
Az amerikai kormányzat Macron bejelentését meggondolatlannak és veszélyesnek titulálta, Izrael miniszterelnöke pedig a Hamász terrorszervezet jutalmazásáról beszélt az európai vezetők bejelentései kapcsán. Benjamin Netanjahu így vágott vissza a francia államfőnek az X-en: „Ilyen körülmények között egy palesztin állam Izrael megsemmisítésének kiindulópontja lenne, nem pedig a békés együttélésé. Legyünk őszinték: a palesztinok nem Izrael mellett létező államot akarnak, hanem Izrael helyett egy saját államot.”
Szent István - látnok vagy realista volt az államalapító király?
Szuverenitás, bibliai hit és Jeruzsálem kérdése »
„Miért létezik Izrael állama?” - Interjú Tatár György filozófussal
A megrendülés hiánya és az apokaliptikus tövis »
Alkalmazott vereségfilozófia? Tatár György Európáról és a migrációs krízisről
Interjú a térségünket formáló globális trendekről »