A Hetek 25 éve küzd a magzatgyermekek védelméért, áll ki a természetes családok mellett, valamint a hit és szólás szabadságáért. Ha számodra is fontosak ezek az ügyek, legyél te is a támogatónk!

Izraelben sokan úgy látják, hogy ezzel az eseménnyel a világ egy lépéssel közelebb került a templomi istentisztelet visszaállításához.

Bár eddig is sok próbálkozás történt, hogy olyan hibátlan üszőket találjanak, amelyek megfelelnek a Tórában leírt feltételeknek, de ezek eddig nem jártak sikerrel. A Törvényben ugyanis ez az előírás szerepel: 

„Ez a törvény rendelése, amelyet parancsolt az Úr, mondván: Szólj Izráel fiainak, hogy hozzanak hozzád egy veres tehenet, épet, amelyben ne legyen hiba, amelynek nyakán iga nem volt.” (4Móz. 19,2). 

Azt ma még nem tudjuk, hogy a most Izraelbe érkezett fiatal tehenek épek maradnak-e teljesen, mire 2023 decemberére elérik a kétéves korukat, amikor levághatják őket, de az már kijelenthető, hogy az eddigi történetüket rendkívüli események, mondhatni csodák kísérték.

A Hetek számára az Israel365 híroldal rendelkezésre bocsátotta azt az interjút, amelyet az üszőket felnevelő amerikai keresztény farmerek egyikével készítettek. Az alábbiakban ezt a beszámolót olvashatják. Az esemény bibliai jelentőségéről és az izraeli előkészületekről pedig Eliyahu Berkowicz rabbi nyilatkozatát olvashatják lapunk jövő heti számában.

Versenyfutás az idővel, harc a hatóságokkal

„A Boneh Israel (Építsük fel együtt Izraelt) zsidó-keresztény szervezet már évekkel ezelőtt elkezdte a megfelelő állatok utáni keresést, de még azután is, hogy megtaláltuk a vörös üszőket, tudtuk, hogy sok munka vár ránk. Az erőfeszítés, hogy Izraelbe hozzuk őket, olyan volt, mint egy hullámvasút, amelyekben sokáig több volt a mélypont, mint a siker. Miután a rabbik igazolták az öt borjút, tudtuk, hogy Izraelbe kell szállítani őket, így azonnal elkezdtük a terveket készíteni.

Az időzítés kritikus volt. Meg kellett várnunk, amíg öt hónapos korukban elválasztják őket, ugyanakkor egyéves koruk előtt kellett őket Izraelbe vinnünk, mert egy évesnél idősebb állatokat már nem szabad szállítani.

Nem akartuk hajóval szállítani őket, ami nagyon megviseli az állatokat, ezért elkezdtük vizsgálni a légi szállítás lehetőségét. De nem tudtuk, hogy kivel vegyük fel a kapcsolatot. Ez nem olyan, mint az emberi fogyasztásra szánt állatok szállítása. Sok különleges szempontot kellett figyelembe venni a tehenek szent rendeltetése alapján, ugyanis bármilyen hiba vagy heg kizárja a vörös üszőt, és alkalmatlanná teszi a templomban való használatra. A teheneket a lehető legkíméletesebb módon kellett szállítani.

Ahhoz, hogy elszállíthassuk őket, azonosító címkékkel kellett ellátni őket. A borjakat általában már születésük után felcímkézik a fülükön. Ez azonban alkalmatlanná tette volna az üszőket. Az első nagy szerencse az volt, hogy a farm munkatársa, akinek a feladata a borjúk felcímkézése, a COVID miatt nem jött a farmra, amikor ezek az állatok megszülettek. A szállításhoz azonban szükségük volt azonosító címkére.”

Amikor egy kapszula is tehernek számít

„Útközben ugyanis egészségügyi vizsgálatokra volt szükségük. Megnéztük, hogyan lehet őket különböző módon megjelölni. Van egy eszköz, amelyet, ha a tehén lenyel, és megakad a gyomrában, és így kívülről nem látható módon alkalmas a tehén azonosítására. De a rabbik ezt megvétózták, mert a vörös üszőre nem lehet igát tenni, és ha ez az eszköz a tehenek gyomrába kerül, akkor az olyan lenne, mintha terhet cipelnének.

Végül rájöttünk, hogy használhatunk rádiófrekvenciás RFID-csipet, de ennek pontos elhelyezéséhez is kikértük vezető rabbik tanácsát, hogy ne ejtsen sebeket, és ne érintse az üszők szőrzetét. A részletes útmutatót Azariah Ariel rabbi, a jeruzsálemi Templom Intézet vezetője állította össze számunkra. 

Ezzel sikerült megszerezni a szükséges engedélyeket az izraeli mezőgazdasági minisztériumtól és az amerikai hatóságoktól. Úgy készültünk, hogy az üszőket áprilisban, a pészah előtti héten hozhatjuk Izraelbe.

Úgy volt, hogy teherszállító repülőgéppel Belgiumon keresztül repülnek. A járatot lefoglaltuk az izraeli CAL Cargo Airlines légitársaságnál, de az utolsó pillanatban törölték az útvonal európai szakaszát, mert Oslóból Izraelbe kellett szállítaniuk egy teljes járatnyi friss lazacot a pészahi ünnepekre.

Találtunk más lehetőségeket is, de az amerikai légitársaságok csak októberben vállalták volna a szállítást, mert nyáron nagy a hőség. Októberre azonban a tehenek már egyévesek lettek volna, és nem engedték volna be őket Izraelben ebben a korban. A 12 hónapos kor szigorú korhatár.

Megpróbáltuk Chicagón keresztül szállítani őket a British Airways-szel. Ez jó megoldásnak tűnt, mert Londonban működik egy nagyszerű szervezet, amelyik gondoskodik az elő állatokról a repülőtéren. A brit kormány azonban értesített minket, hogy a mezőgazdasági minisztériumtól is biztosítékot akarnak arról, hogy a tehenekről megfelelően gondoskodnak útközben. Így ez a járat is kútba esett.

Megpróbáltunk megegyezni az izraeli El-Al-lal is. A cég tulajdonos vallásos zsidó, aki segíteni akart nekünk. De csak egy repülőgépük állt rendelkezésre, ami azonban utasszállító gép volt, és ennek a rakterében nincs hűtés, ezért aztán ez is meghiúsult.

Megpróbáltuk még az új bevándorlókat az Egyesült Államokból Izraelbe hozó szervezet, a Nefesh B'Nefesh repülőgépnek rakterében is elhelyezni az állatokat. De októberig nekik is minden járatuk teljesen megtelt, és a raktér minden centiméterére szükségük volt az utasok csomagjai számára. Ezeken a járatokon rengeteg poggyász van, ami érthető, hiszen ezek az emberek az egész életüket Izraelbe költöztetik.”

Az utolsó esély, ami végül bejött

„Augusztus közepén aztán az American Airlines beleegyezett, hogy az üszőket New Yorkba szállítja. Minden készen állt. De az utolsó pillanatban a hatóságok elvetették a tervet, mondván, hogy New Yorkban 24 fok van, de Tel-Avivban délután 5 órakor, amikor a tervek szerint leszálltunk volna, a hőmérséklet várhatóan 31 fok lesz. A határérték azonban 30 fok. Tudtuk, hogy a tehenek Texasban nevelkedtek, és hozzászoktak a hőséghez, de az előírásokon nem változtathattuk, így ez sem működött.

Nem adtuk fel, minden létező hatósággal beszéltünk, akik szóba álltak velünk. Kaptunk igazolást arról, hogy a teheneket oktatási céllal szállítjuk Izraelbe, de ezzel sem jutottunk előre. Az idő közben egyre fogyott. Úgy döntöttünk, hogy lesz, ami lesz, elszállítjuk teherautóval a teheneket New York-ba.

33 órás volt az út, de utána el tudtuk helyezni az állatokat egy ismerő lovász farmján. 

Tudtuk, hogy ez az utolsó esély, mert ha nem sikerül New Yorkból elszállítanunk az üszőket, akkor kicsúszunk a határidőből. Végül megvolt a foglalás, és felszállították az állatokat a repülőgépre, de csak akkor hittem el, hogy tényleg Izraelbe jutnak a vörös üszők, amikor a járatfigyelő radaralkalmazáson láttam, hogy a gép a levegőben van.

A sürgősségi szállításnak azonban megkérték az árát, az Izraelbe való repülés és az előkészületek több mint 250.000 dollárba (105 millió forint) kerültek. Most egy 16 hónapos várakozási idő kezdődik, amíg az állatok elérik a kétéves korukat. Utána derül ki, hogy tényleg megtörtént-e a csoda, és 2000 év után újra kezdődhetnek-e a törvény szerint áldozatok Izraelben.”

(Hetek)