A szakember elmondta, mint minden krízist, szeretteink elvesztését is magas szintű stresszel éljük meg, annak minden tünetével, például szívdobogás vagy vérnyomás problémák, amelyeket a vegetatív idegrendszerünk szabályoz, tehát tudatosan nem igazán kontrollálhatók.

A kínzó gondolatok is önkéntelenül törnek fel: miért velem történik mindez, miért most; és az érzelmeinket is nehezen tudjuk ilyenkor szabályozni, megjelenhet a szomorúság, a szorongás, de dühösek lehetünk az orvosokra, a helyzetre, sőt, haragudhatunk magára az elhunytra is, hogy miért hagyott itt bennünket, vagy akár azokra is, akik most jól érzik magukat.

„A gyász hónapokig tarthat, de az sem túlzás, ha gyászévről beszélünk. Ha egy-két évnél tovább tart, akkor feldolgozatlan gyászról beszélünk”

– mondta Révész Renáta, hozzátéve, hogy a feldolgozásban sokat segíthet, ha belátjuk, hogy a halál egy törvényszerűség, ami bármikor, bárkivel megtörténhet, és mindenki szenved el veszteségeket. „Valaki egyszer azt mondta nekem, hogy „De miért történt ez velem?”. Erre azt válaszoltam, hogy „Miért ne történt volna veled?”,

mire elkezdett kacagni: kiszakadt belőle egy óriási feszültség, mert hónapok óta emésztette ez a kérdés, és most hirtelen ráeszmélt, hogy ez bárkivel, így vele is megtörténhet.

Tehát nem ő az egyetlen szerencsétlen a világon, bárki szenvedhet el veszteséget, sőt, mindenki fog is” – fogalmazott a gyásztanácsadó.