Trump közel-keleti csapdája: Mi van, ha a háború végén Irán nevet?

Macgregor ezredes Glenn Diesel podcastműsorában fejtette ki megdöbbentő elemzését. A nyugalmazott amerikai ezredes jól ismeri a térséget, miután veterán páncélos parancsnokként kitüntette magát az öbölháborúban, majd Donald Trump első elnöksége alatt a védelmi miniszter főtanácsadója volt. Értékelése azért is figyelemre méltó, mert ellentétben olyan radikálisan Izrael-kritikus neves szakértőkkel, mint Jeffrey Sachs vagy John Mearsheimer, Macgregor nem tekinti az Egyesült Államokat „Izrael bábjának”, hanem a stratégiai erőviszonyokat és történelmi tapasztalatokat elemezve vont le következtetéseket. Nem számít Donald Trump ellenfelei közé sem, mint például Tucker Carlson, az elnök korábban jelölte az ezredest németországi nagykövetnek is, de ezt a Szenátus végül nem hagyta jóvá.

Egy korszak lezárult, új világ jön

Macgregor ezredes szerint a háború után mindenképpen egy új világ jön létre a Közel-Keleten, de az amerikai–izraeli koalíció kezdeti sikereiből nem következik számukra a végső győzelem, sőt a szakértő szerint nagyobb az esélye annak, hogy Irán kerül ki megerősödve a konfliktusból.

Melyek az Irán helyzetét segítő tényezők?

Fölény a rakétatechnológiában: Mind a tavaly júniusi, mind a mostani konfliktus bebizonyította, hogy Irán rakétái képesek áthatolni az izraeli Vaskupola és az amerikai több rétegű légvédelem falán, amelyhez nemcsak aktív, hanem robbanószer nélküli vaktölténnyel felszerelt rakétákat is használnak a mennyiség növelése és a rendszerek megtévesztése érdekében. Az iráni hiperszonikus rakéták 3-6-szoros hangsebességgel haladnak, így közeli távolság esetén nincs lehetőség az elfogásukra. Ez magyarázza a sikeres rakétatámadásokat 27 különböző Öböl menti bázison, kikötőkön (Dubajban, Bahreinben és másutt), valamint repülőtereken. Ezt egyelőre ellensúlyozza a koalíció légiereje, amely 1600 izraeli és 1700 amerikai bevetést hajtott végre, de ezek nem semmisítették meg az iráni ballisztikusrakéta-kapacitást.