Az örmény nép kialakulása, országának megalapítása, virágzása, majd nagyhatalmak őrlökövei között végbemenő felmorzsolódása és végül majdnem teljes pusztulása is a mai Törökország területén játszódott le.
„Vannak vidékek, hova már utat csak romos templom, s név mutat” – írja a Ceauşescu-diktatúra legsötétebb éveiben Kányádi Sándor Örmény sírkövek című versében az erdélyi örmények múló emlékei felett merengve.
Az ó- és középkori Örményország területének keleti részét Oroszország hódította el az Oszmán Birodalomtól még a 19. században, a nyugati részek pedig a szultán kezén maradtak. Az örmények és törökök között mindig is meglévő vallási, etnikai és egzisztenciális okokból fakadó ellentéteket a keresztények egyre erősödő, egyenjogúságot követelő
törekvései és az orosz–török nagyhatalmi szembenállás mérgesítette el végzetesen az ezernyolcszázas években. A gyűlölet és gyanakvás pogromokban és az 1915-ös népirtásban csúcsosodott ki, melynek következtében a keleti résznél jóval nagyobb Nyugat-Örményország szinte teljes örmény lakossága elpusztult vagy elmenekült.
Alkalmazott vereségfilozófia? Tatár György Európáról és a migrációs krízisről
Interjú a térségünket formáló globális trendekről »
„Miért létezik Izrael állama?” - Interjú Tatár György filozófussal
A megrendülés hiánya és az apokaliptikus tövis »
Átmenvén a siralom völgyén
Trianon túlélése és ami ebből következik »