New Yorkban született, az édesanyja magyar származású. De mégis, hogy lesz valaki az Amerikai Egyesült Államok Magyarországra akkreditált nagykövete?
Egész életemben az üzleti világban forgolódtam, nagyon sikeres pályafutást tudhatok a magaménak. Egy nap csörgött a telefon, felvettem, majd azzal a lendülettel le is tettem. A feleségem kérdezte, hogy ki hívott. Amerikában sokszor előfordulnak a telefonos átverések. Mondtam is, hogy valami fickó azzal szórakozik, hogy a Fehér Házból keresnek. Aztán kaptam egy e-mailt, hogy tényleg a Fehér Ház az, legyek kedves felvenni a telefont. Felkértek, hogy legyek az Amerikai Egyesült Államok magyarországi nagykövete. Kértem pár napot, hogy átgondoljam. A nagykövet számára egy ilyen felkérés egy életre szóló élmény, de a házastárs esetében viszont ez már más történet. Megvolt a megszokott életünk, és most azt kellett mondanom a feleségemnek, akivel idén ünnepeljük az ötvenhatodik házassági évfordulónkat, hogy „édesem, mit szólnál, ha csomagolnál, és Budapestre költöznénk? Igaz, hogy nem beszéled az ország nyelvét, nem ismersz senkit, de mégis, mi lenne, ha ezt megtennéd értem, és otthagynánk mindent, amink van?” És ez a nő, akit én nagyon szeretek, azt mondta, hogy ha te ezt akarod, akkor megteszem, amit akarsz.
Amikor elfoglaltam a helyemet, átlagosan tizenkét találkozóm volt naponta. Minden szigorú napirend szerint zajlott. Számos lenyűgöző, izgalmas embert ismertem meg. Hatalmas esélyt kaptam arra, hogy sok mindent elérjek, ami jó Magyarországnak és jó az Egyesült Államoknak is.
Magyar hősök, zsidó túlélők: drámai holokauszt-történetek
Akik elmondják az elmondhatatlant »
„Keveset enni, sokat mozogni, nem nézni tükörbe” – beszélgetés a ma százkét éves Keleti Ágnes olimpikonnal
Az ötszörös olimpiai bajnok elképesztő életútja »
Járt-e Jézus Indiában?
Hamis evangélium a Názáreti gyermekkoráról »