hetilap

Ezen a héten azonban megkettőződött a brüsszeli tudósítók érdeklődése Magyarország iránt, és immár nemcsak Orbán Viktort faggatták a tárgyalásokról kilépve, hanem az Európai Néppárt új kedvencét, Magyar Pétert is, akit a 2026-os választások egyik fő esélyeseként, és Orbán lehetséges utódjaként mutattak be.

Abban, hogy az EP-választáson közel 30 százalékot elért Tisza Párt listavezetője felveszi a mandátumát, nem lenne semmi különös – ha Magyar Péter nem az ellenkezőjével kampányolt volna. A pálfordulást rutinosan a követőire tolta, egy klasszikus villám nemzeti konzultáció formájában, ami pontosan hozta is az elvárt eredményt.

Az Magyar Péterre és követőire tartozik, hány megszegett ígéret fér bele egy új politikus hitelességébe. Ennél elgondolkodtatóbb azonban, amit Magyar a néppárti frakciószavazás után mondott, miszerint mostantól olyan lehetőségek nyílnak meg a Tisza Párt előtt, olyan nemzetközi kapcsolatrendszert alakíthat ki, nemzetközi partnereitől annyi támogatást, tudást, tapasztalatot kaphat, „ami felbecsülhetetlen egy országgyűlési kampányban”, és „a Néppártnak rengeteg szakértője van, akiket tudnak használni”.

Ha ez így van, Magyar Péter idegen érdekek és azok ágensei előtt nyitja meg a kaput, lépésről lépésre, tégláról téglára, ahogy kedvenc mondása tartja. Erre a menetelésre oda kell figyelni, még akkor is, ha esetleg holnap vagy holnapután arra ébredünk, hogy az izraeli–libanoni határon egy új terrorellenes háború indult el.