Június elején tartják az európai parlamenti választásokat, amelyeken 27 ország állampolgárai szavazhatnak arról, hogy kiket szeretnének képviselőként látni a 705 tagú uniós intézményben. Ez a döntés lehetne ugyan a demokrácia ünnepe, az EU tényleges irányát és vezetését tekintve azonban teljesen más szinten dőlnek el a fajsúlyos döntések. Talán az Egyesült Államok politikai mélységeit jól bemutató Kártyavár sorozatához lehetne hasonlítani azokat az intrikákat, zsarolásokat és alkudozásokat, amelyek a színfalak mögött zajlanak az Európai Unióban. Habár a valódi történésekről csak sejtéseink lehetnek, az elmúlt napokban, hetekben kiszivárgó dokumentumokból és elejtett mondatokból egészen jól lehet rekonstruálni azt a birodalmi álláspontot, amely hazánkat érinti.
Az Európai Bizottság még tavaly decemberben döntött úgy, hogy a Magyarországnak járó uniós források egy részét felszabadítja, miután a kormány lényegében teljesítette a kohéziós alapok lehívásának feltételeit. Érdekes módon a döntés éppen pár nappal azt megelőzően született meg, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök úgy határozott, nem gátolja meg az Ukrajna csatlakozási tárgyalásainak megkezdéséről szóló döntést, és inkább távol marad az arról való szavazásról. Ekkor történt állítólag az a jelenet, amikor a német kancellár azt mondta a magyar miniszterelnöknek, hogy menjen ki addig, és „igyon egy kávét”.
Később a magyar kormány azzal magyarázta a vétó elengedését, hogy még így is bőven lesz alkalmuk adott esetben megállítani Ukrajna Európai Unióhoz való csatlakozását, amelyet egyébként egy rendkívül elhibázott döntésnek tartanának.
2024.02.02. (XXVIII/5)
