Pénzügyi problémák miatt kellett mennie az egykor népszerű pénzügyminiszternek,Rishi Sunaknak.(Fotó: Shutterstock / PuzzlePix)
A konzervatívok bukása több mint tizenegy éve kezdődött el, és mostanra érett be teljesen és végletesen. 2013 januárjában az akkor még a liberálisokkal kormányzó David Cameron miniszterelnök megtartotta híres Bloomberg-beszédét, amelyben kijelentette, hogy amennyiben a konzervatívok jutnak hatalomra 2015-ben, akkor népszavazást tartanak az EU-hoz való tartozás kérdésében. Az EU-val szembeni ellenérzések nem voltak általánosak az Egyesült Királyságban, igaz akadt olyan újság – a Daily Express – amely újra és újra egy-egy botrányos EU-döntésre hívta fel a figyelmet a címlapján.
A Bloomberg-beszédre egy olyan környezetben és hangulatban került sor, amikor a Nagy-Britannia függetlenségéért és az EU-ból való távozásért küzdő UKIP – amelyet akkoriban Nigel Farage vezetett – népszerűsége folyamatosan nőtt. Ez gyakorlatilag 2014-ben érte el a csúcspontját, amikor az EP-választásokon a UKIP 27,5 százalékot szerzett, megelőzve a torykat és a munkáspártiakat is, és 24 képviselőt küldött az EP-be. Ezt követően szerezte meg a UKIP az első parlamenti képviselői helyét, amikor 2014 októberében az időközi választásokon egy korábbi tory képviselő a UKIP színeiben megnyerte a választást Clacton körzetében. 2015 elején tehát úgy tűnt, hogy a konzervatív szavazók tömegesen fogják elhagyni a torykat és a UKIP-re fognak majd szavazni a parlamenti választás során.
Cameronnak tehát nem volt más választása, mint előremenekülni, és ígéretet tett arra, hogy ha a konzervatívok megnyerik a választást, akkor népszavazást fognak kiírni Nagy-Britannia EU-tagságáról. Tekintettel arra, hogy éppen koalícióban kormányzott a liberálisokkal, elképzelhető, hogy nem bízott abban, hogy a toryk egyedül megnyerik a következő választást. Cameron helyzetét nem segítette az sem, hogy a legtöbb olyan kérdésben, amely a lakosságot igencsak érdekelte a választás során, az EU akkori vezetése és a többi tagállam nem volt rugalmas. Cameron a bevándorlás, a nem brit állampolgároknak fizetett állami segélyek, a rugalmasabb gazdasági szabályok kérdésében szeretett volna kedvezőbb bánásmódot, de ebben nem talált befolyásos támogatókra.
2024.07.05. (XXVIII/27)
