„Október 7-e után minden megváltozott” – ezt az axiómát hallani a sabbati asztalok körül, a rabbik tanításaiban és számtalan véleménycikkben, miután a Hamász dél-izraeli mészárlása háborúba sodorta az országot. Érzelmi szinten a gyászoló emberek kétségbeesésére és megdöbbenésére utal – az első támadás 1200 áldozata, az elrabolt és Gázába hurcolt ártatlan túszok, a harcban elvesztett katonák, és talán egy olyan Izraelről alkotott elképzelés miatt, amely eddig legalább mederben tudta tartani a palesztinokkal való konfliktust.
Az ominózus mondat azonban a zsidó életben bekövetkezett törések sorozatára is utal, amelyek hatásait még csak most kezdjük érzékelni. Ezek közé tartoznak a zsidóság Izraelhez való viszonyában, a politikai szövetségek kialakításában és a zsidó életmódban bekövetkező szeizmikus változások egy olyan világban, amelyet ijesztőbbnek, magányosabbnak és – talán meglepő módon – zsidóbbnak éreznek, mint valaha.
A helyzet egyáltalán nem fest rózsásan a zsidóság számára, és logikus lenne azt gondolni, hogy mindez csak távolabb taszítja őket az Istenbe vetett hittől.