Júliusban Mario Draghi, Olaszország miniszterelnöke lemondott, melyet a vasárnapi előrehozott választások követtek. Sokak szerint megsértődött, hogy nem támogatták köztársasági elnöki ambícióit. A „Super Mario”-nak is becézett, az Európai Központi Bank és az Olasz Nemzeti Bank korábbi elnöke 2021 februárjában lett miniszterelnök, miután az előző kormány az év elején összeomlott. Akkoriban Draghit úgy ünnepelték, mint az egyetlen politikust, aki megmentheti Olaszországot és a válság utáni gazdasági fellendülés élére állhat.
Egy évvel később a dolgok egészen másképp festenek. Draghi alatt az ukrajnai háború súlyosbodó hatásai miatt súlyosan károsodott olasz gazdaság 1986 óta a legmagasabb inflációs rátát regisztrálja, az energiaszámlák pedig az egekbe szöknek. Nem csoda, hogy Draghi támogatottsága a márciusi 61 százalékról szeptember végére 52 százalékra esett vissza. Ugyanazon hibákat követte el, mint Olaszország legutóbbi két technokrata miniszterelnöke – Carlo Ciampi 1993–94-ben és Mario Monti 2011–13-ban –, nem sikerült konszenzust teremtenie a jelenlegi kormánykoalíciót alkotó pártok között. Ez ugyanakkor nem meglepő, tekintve, hogy Draghi a politikai vitákat a kormányzás akadályának tekintette, miniszterelnöksége alatt rendeletekkel kormányzott, és alig tette be a lábát az olasz parlamentbe.
A 2018-as választásokon az olaszok hatalmas többséget szavaztak az Öt Csillag Mozgalomnak és a Ligának. Mindkettő populista, euroszkeptikus mozgalom volt. Mégis, alig három évvel később mind az Öt Csillag, mind a Liga az EU-párti technokrata Draghit támogatta, hogy miniszterelnök legyen. Nem meglepő, hogy a választók most tömegesen hagyják el a két pártot, mivel egyikük sem tartotta be ígéretét, hogy szembeszáll az olasz establishmenttel.
2022.09.30. (XXVI/39)
