Oroszország területi épségének védelme érdekében minden rendelkezésére álló eszközt fel fog használni, és „ez nem blöff”. De mi is hozhatta a fordulatot? Szakértők szerint a harkivi csata volt az a vízválasztó, amikor az orosz vezetés ráébredt arra, hogy a jelenlegi katonai felállással nem tudják megvalósítani háborús céljaikat.
Globális konfliktus kitörésének, új, keleti pólusú világrend kialakulásának réme lebeg felettünk, miközben egyre több országban telik be a pohár a meredeken növekvő energiaárak és az infláció miatt. Csekkeket égetnek Olaszországban, és kijelentik: eszük ágában sincs tovább fizetni a háborúért és a válságért. Fegyvergyárhoz vezető utakat torlaszolnak el Németországban. A NATO és a Nyugat felelősségét firtatják, és az „öngyilkos” szankciók ellen emelnek szót Csehországban. Mindeközben az európai vezetők nagy része továbbra is hisz abban, hogy a szankciók jobban fájnak Oroszországnak, mint nekünk.
Úgy látszik, egyik fél sem szenvedett még eleget ahhoz, hogy megérjen benne a döntés arra, miszerint ennyit már nem ér meg neki a dolog, és inkább leül tárgyalni.
Meddig még? Meddig kell várnunk, amíg a békéért való kiáltások meghallgattatnak, az értelmetlen haláloknak, szűkölködésnek és fagyoskodásnak vége szakad? Választ a jelen helyzetben talán csak a Mindenható tudna adni, azonban minden eddiginél aktuálisabbá válnak ezen bizonytalan és kihívásokkal teli időkben Madách Imre örökzöld szavai:
„Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál.”
2022.09.23. (XXVI/38)
