Washington hatalmas fegyverszállítmányokkal segítette a szovjetek ellen harcoló afgánokat. Ekkoriban még Oszama bin Laden is szövetségesnek számított. (Fotó: AP / Verdens Gang / Arne Iversen)
Hogy mégis mi az a proxyháború? Amikor egy nagyhatalmi szereplő a konkurens rezsim ellen egy harmadik állam támogatása útján, közvetett módon visel hadat. A harcokat mindvégig a támogatott harmadik ország vívja, nem pedig a mögötte megbúvó nagyhatalom. Pénzügyi támogatás, fegyverszállítmányok, hírszerzési értesülések vagy akár egyszerű politikai szólamok is szolgálhatnak egy proxyháború eszközeiül, ahogyan az az USA történelmében is megfigyelhető. Az Egyesült Államok ugyanis nemegyszer – különösen a hidegháborús érában – úgy látta jónak, hogy más állami, illetve nem állami szereplőkön keresztül érvényesíti nagyhatalmi törekvéseit egy adott régióban.
Már a XX. századi világégések előtt alkalmazták ezt a megoldást: először az első szamoai polgárháború (1886–1894), majd a rákövetkező második szamoai polgárháború (1898–1899) idején. Ekkoriban a Csendes-óceán délnyugati kies szigetcsoportján az amerikai, a német, valamint a brit hatalmi érdekek konkuráltak egymással – valamennyien bejelentették igényüket a térség feletti ellenőrzésre.
A nyolc éven át húzódó konfliktusban a nyugati hatalmak a szemben álló szamoai felek mögé beállva érvényesítették külpolitikai érdekeiket; fegyvert és kiképzést biztosítottak a harcoló csoportoknak. Idővel pedig hadihajókat is kirendeltek egy helyi kikötőbe, és már-már közvetlen, nyílt háború kitörése fenyegetett a nyugati hatalmak között, mikor egy ciklon elemi erővel csapott le a három ország flottáira és a szigetcsoportra, ami végül megakadályozta a helyzet eszkalálódását, s lényegében ezzel le is zárult a fegyveres konfliktus első szakasza.
2022.06.10. (XXVI/23)
