Az ukrajnai háború átrendezi a nemzetközi politikai és gazdasági viszonyokat. Ez igaz globális és európai szinten is. Egy átrendeződés pedig lehetőség. Egyelőre nagyon úgy tűnik, hogy ennek az átrendeződésnek nem Európa lesz a nyertese, sőt nagyítóval kell keresni azokat, akik egyáltalán hajlandóak felszólalni Európa érdekeiért, és szóvá tenni azt, hogy a brüsszeli vezetők lefeküdtek az amerikai érdekeknek.
Számtalan vélemény, elemzés és elmélet jelent már meg az átalakuló globális rendszerről: az orosz nyersanyag és a kínai ipar és technológia összeházasításáról és annak kockázatairól, a globalizáció lebontásáról és a regionális gazdasági tömbök kialakulásáról és egymással való versengéséről, sőt olvasni korlátozott vagy akár kiterjedt atomháborús forgatókönyvekről is.
Az európai átrendeződés azonban épp ilyen érdekes, sőt Magyarország számára talán még fontosabb. Jól tesszük, ha vigyázó szemeinket Párizsra vetjük. A brüsszeli propagandával ellentétben az ukrajnai háború nem erősítette, hanem gyengítette az EU-s kohéziót. A baltiak és Közép-Európa nagyobbik része nem Brüsszelre figyel, nem Berlinre vagy Párizsra, hanem Washingtonra. Ursula von der Leyen bizottsági elnök szintén szorosabban egyeztet Washingtonnal, mint Berlinnel vagy Párizzsal. Még Von der Leyen saját bevallása szerint is soha nem volt olyan szoros a kapcsolat az Európai Bizottság és az amerikai kormány között, mint most. Nincs miért kételkednünk szavaiban. A szankciókkal és a háborúval kapcsolatos nyilatkozataiban ugyanazok a szófordulatok köszönnek vissza, mint Joe Biden elnök nyilatkozataiban.