Külpolitikai elemzők szerint a mostani ügy az első komoly kommunikációs válság Zelenszkij közszereplői bravúrjai után. Ugyanakkor azért is külön figyelmet érdemel az államfő nyilatkozata, mert ahogy a nyugati országokban is elkezdtek begyűrűzni a háborút és a szankciós politikát követő válságtünetek, egyre bizonytalanabbá válik a részükről érkező politikai, katonai és gazdasági támogatás mértéke és jövője. Ez pedig az ukrán elnök kommunikációs hadjárataira is jelentős kihatással lehet az elkövetkező hónapokban.
Mint arról az elnök múlt héten a Washington Postnak nyilatkozott, Amerika már tavaly ősztől határozottan figyelmeztette az ukrán vezetést az orosz invázió veszélyére. Zelenszkij azonban el akarta kerülni a nemzetgazdasági összeomlást, illetve azt, hogy a lakosság pánikba essen és külföldre meneküljön. Elmondta, hogyha akkor nyílt háborús előkészületeket rendel el, és felszólítja az állampolgárokat, hogy kezdjenek el pénzt és élelmiszert felhalmozni, akkor havi szinten hétmilliárd dollárt veszített volna az állam. Ezért nem kívánta a lakosságot az invázió lehetőségére figyelmeztetni. A történteket úgy összegezte, hogy szerinte általánosságban véve helyes volt a megérzésük, mert így sikerült elkerülniük a káoszt, és ennek köszönhetően az oroszok sem tudták legyőzni őket. Kijelentései miatt azonban igencsak éles kritikával illették az elnököt mind a közszereplők, mind pedig az átlagemberek.
Ami az ukrán véleményformálókat illeti, azok jelentős része arra a következtetésre jutott, hogy az elnök egész egyszerűen a gazdaságot helyezte előtérbe a polgárok biztonságával szemben. Katerina Babkina ukrán regény-, dráma- és forgatókönyvíró szerint a veszélyeztetett területeken élő civilek figyelmeztetésének elmaradása „nem hiba, nem félresiklás, nem is egy szerencsétlen félreértés, vagy stratégiai tévedés – hanem bűncselekmény”. Szevgil Muszajeva, az Ukrajinszka Pravda ukrán híroldal főszerkesztője pedig a Facebookon azt írta, hogy szerinte az elnök valójában csak a hatalom elvesztésétől félt.