A folyamat talán az olaszoknál kezdődött, ahol a második világháború után fél évszázadon át kereszténydemokraták vezették az országot, de az elmúlt két évtizedben a jobboldal felaprózódott, többen keményvonalasabb irányba tolódtak.
Franciaországban az ötödik köztársaság élén nyolc elnökből öt többé-kevésbé konzervatívnak számított, 2007 óta viszont a hagyományos jobbközép nem rúg labdába a választásokon.
Úgy tűnt, Sebastian Kurz volt képes új modellt állítani azok számára, akik az „orbáni radikalizmusig” már nem akartak elmenni: határozott migránspolitika némi euroszkepticizmussal fűszerezve jó receptnek tűnt.
Bár Kurz csillaga közel sem hullott még le, a cseh miniszterelnöké úgy tűnik, igen.
Andrej Babiš pártjának választási veresége miatt a cseh kormányfő nemigen alakíthat új koalíciós kormányzatot, ami a V4 országok számára nem jó hír. Ahogy a német választások alakulása sem. Úgy tűnik, nyugaton már csak Boris Johnson legény a gáton. Úgy ahogy.
Ahogy a jobbközép néppártok vagy vezetőik sorra buknak el, óriási feladat vár Magyarországra és Lengyelországra, hogy az EU-s bürokráciával való hadakozás közben életképes modellt alkossanak azok számára, akik nem akarnak teljesen feloldódni a Brüsszel diktálta politikai unióban.
Egy századot látott megtörténni
Beszélgetés a 100 éves Bakó Ferenccel »
Ősi ünnep új ruhában: a Valentin-nap másfél évezredes története
A népszerű ünnep a pogány Római Birodalom Lupercaliájára vezethető vissza »
Magyar hősök, zsidó túlélők: drámai holokauszt-történetek
Akik elmondják az elmondhatatlant »