Tálib parancsnokok a kabuli elnöki hivatalban(Fotó: AP / Zabi Karimi)
Ez egy véleménycikk.
„Tegyük fel, hogy az ön lába egy darab fa: ide rátesszük a tolvaj kezét, és a csuklónál levágjuk. Vagy az alkart vágjuk le, ez a bűn súlyosságától függ. De van, amikor egy ujjperec vagy ujj levágása is elég” – ecsetelte néhány héttel a tálib hatalomátvétel előtt Gul Rahim tálib bíró a Bild című német lap riporterének, milyen ítéleteket hozott eddig. A bíró nyugodt hangon, a legkisebb megbánás jele nélkül sorolta, milyen igazságszolgáltatás várható a saría (iszlám jogrend) bevezetésével, külön kitérve arra, hogy a melegekre megkövezés általi halál vár, nők pedig a jövőben csak szigorú feltételek mellett mehetnek ki az utcára.
A sötét középkor már napokkal Kabul bevétele előtt beköszöntött: a jelenlegi köztársaság helyett az Afganisztáni Iszlám Emirátus kihirdetésére készülő mudzsahedek elkezdték átfesteni a nők arcát az utcai plakátokon, két állítólagos tolvaj arcát pedig szurokkal kenték be, és nyakukra tekert kötéllel vonszolták őket végig Herát városában; azt nem tudni, élnek-e még. Arra viszont az afgánok még jól emlékeznek, mit jelentett 1996-tól 2001-ig Omar molláék uralma: kivégzéseket és kínzást, a nők jogainak lábbal tiprását, az iskola betiltását és kényszerházasságot lányok számára, a zene és a filmek betiltását. És persze a szeptember 11-ei támadás lehetővé tételét azáltal, hogy befogadták az al-Kaidát.
2021.08.19. (XXV/33)
