A zsidóellenességnek számos formája ismert északon is; nem szükségszerűen folyamodik erőszakos módszerekhez – így a kóser vágás betiltását is sokan politikai programként ítélik meg. Svédország volt az egyik első európai ország, amely már 1937-ben betiltotta a négylábúak kábítás nélküli levágását, majd ezt követően 1989-ben a szárnyasokét is, méghozzá állatkínzásra hivatkozva. Az állatvédelem mögé bújtatott antiszemitizmus mellett azonban a gyűlölet rendszerint sokkal nyíltabb arcát is megmutatja a skandináv régióban.
Nemrégiben a The Jerusalem Post számolt be az Északi Ellenállási Mozgalom nevű szervezetlánc tagjainak gyűlöletkampányáról, amelynek célközönsége nem más volt, mint az észak-európai zsidóság. A neonáci aktivistákból álló csoport közvetlenül a jóm kippur előtti héten hívta fel az északi országok lakosságának figyelmét az „idegen szokásokkal és cionista hatalomvággyal” fenyegető zsidó vallási közösségekre. A csoport tagjai kampányuk során a stockholmi zsinagóga előtt álló imádkozó híveket zaklatták, becsmérlő plakátokkal árasztottak el csaknem húsz települést, és valótlanságokra épülő, jó érzést nem ismerő szórólapokat osztogattak a járókelők számára.
1997-ben Svédországban alakult meg a transznacionális jellegű és neonáci eszméket valló mozgalom, amely Izland és Dánia kivételével a többi északi országban saját székhellyel rendelkezik. Az EXPO (európai antirasszista szervezet) 2015-ben ezt a mozgalmat tette felelőssé a Svédországban egyre növekvő neonáci aktivitásokért. Ideológiáját tekintve nemzetszocialista; antiszemita és bevándorlásellenes eszméket vall, Hitlert és a „fehér fajt” élteti. Számtalan rally, plakátkampány fűződik a nevéhez Észak-Európa-szerte. 2015-ben „debütáltak” azzal a misszióval, hogy fel akarják hívni az Észak és a Nyugat figyelmét a globális cionista elit erősödő kontrolljára. Céljuk, hogy visszaszerezzék az északi államok egységét és erejét, hogy ezáltal kiépüljön a „az északi nemzet”, amely katonailag, gazdaságilag is kulturálisan is független.
2020.10.22. (XXIV/43)
