Madách Imre 1823. január 23-án született Alsósztregován köznemesi családba, édesapját korán, már tizenegy éves korában elvesztette. Kiskorától kezdve nagy érdeklődéssel fordult a könyvek és az irodalom felé. Egyetemi tanulmányait Pesten végezte, jogot és filozófiát tanult, hat(!) nyelven beszélt. Az 1848-as szabadságharcban tevőlegesen nem tudott részt venni kóros szívelégtelensége miatt, de ő és családja is megsínylette a Haynau-korszak megtorlásának hullámait. Öccse a harcok közben betegedett meg és hunyt el 1849 októberében, őt pedig szökevények bújtatásának vádjával bebörtönözték 1852 augusztusától.
Elsősorban drámaíróként tartjuk számon, számos drámát írt, Arany János sokszor méltatta munkáját. Méltatlanul szokás egykönyvű szerzőnek titulálni őt, pedig több jelentős produktummal gazdagította a magyar drámairodalmat, mint például a bibliai témájú Mózes (1862). Madách 1859-ben kezdte el megírni Az ember tragédiáját, melyen egy évig dolgozott. Kétségkívül ez a legnagyobb műve, melyben a történelem addigi összes nagy korszakát és filozófiai eszméjét kitárgyalja, és felteszi a legfontosabb kérdést a teremtés vonatkozásában. Mi a célja az ember létezésének, és hogyan tudjuk megtalálni helyünket a világban?
A kiindulópont a Biblia teremtés-történetét adaptálja. A cselekmény tizenöt epizódot, drámai nyelven színt ölel fel. Első mozzanatként a történelem előtti időkben járunk, amikor Isten megteremti a világot, majd nem sokkal később Lucifer hathatós közreműködésével megtörténik az első emberpár bűnbeesése és kiűzetése. Ezt követően a Sátán a harmadik szín végén álmot bocsát Ádámra, akit álmában végigvezet az előtte álló történelem töréspontjain, azzal a céllal, hogy így tántorítsa el Ádámot a küzdéstől, és attól, hogy egyáltalán útjára indítsa az emberiséget. A negyediktől a tizenegyedik színig történelmi helyszíneken kísérhetjük figyelemmel az Ádámra ható impulzusokat.