Ez egy véleménycikk.
Ottó. Vagyis inkább O.T.T.O – ahogy a filmben a mexikói kislány betűzi új és barátságtalan szomszédjuk nevét, aki nem túl kedvesen fogadja a zajosan beköltöző, ám életvidám családot a precíz rendbe belekövült lakóparkban. Tom Hanks mint megbízható márka igencsak jót tesz a remake-nek. Az eredeti svéd munka (Az ember, akit Ovenak hívtak) ugyan aratott némi sikert, de az újraforgatott változat több emberhez eljut, hiszen – főleg az amerikai filmcsillag miatt – fogyaszthatóbb; ezúttal a szó jó értelmében. Ugyanis megesik, ha egy európai történetért az óceánon túlról átnyúlnak, a történet mindjárt egyszerűbb, a konfliktus és annak megoldása szájbarágósabb lesz. Ám ezúttal csekély mértékben történik mindez, leszámítva a tipikus hollywoodi lezárást. Ám a film így is kiérdemli jó pontjainkat. Méltányoljuk, hogy az Ottó készítői az eredeti alkotás legtöbb jelenetét szöveghűen ültetették át a maguk változatába, de például az ő hősük lakóparkja – és etnikai pathcworkje – nyilván más mintázatú.
Az Ottó végre egy valódi melegséget árasztó film. A szó eredeti értelmében, persze. Bár azért van itt is transzgender szereplő, úgy látszik, ez már kihagyhatatlan. Ez már elvárás. Még ha e szerepet nem is tolják túl. Talán olyan ez, mint a régi tudományos dolgozatokban a kötelező Lenin-idézet; kell, hogy legyen, hogy a mű átmenjen a rostán.
2023.02.10. (XXVII/6)
