Fabergé ékszerészmester összesen 50 tojást készített az orosz cári családnak.(Fotó: Shutterstock / PuzzlePix)
Az ókori világ hét csodája közt számontartott legendás gízai piramisok napjainkban is népszerű turistacélpontok. A történelem során sokakat foglalkoztatott a kérdés, vajon mit rejthet a kolosszális építmények belseje. Az 1830-as években elsőként Howard Vyse brit katonatiszt és amatőr régész jutott be a piramisokba, ahol megtalálta Menkauré fáraó díszes szarkofágját. A felbecsülhetetlen leletet Vyse a Beatrice kereskedelmi hajó fedélzetén akarta Angliába szállítani. A vitorlás azonban Nagy-Britannia felé hajózva heves viharba került és rakományával együtt hullámsírba süllyedt. A katasztrófa után sokan a fáraó átkáról kezdtek el suttogni. Bár az átok csupán legenda, tény, hogy a hajó roncsai és Menkauré híres szarkofágja még most sem került elő.
Leonardo da Vincit, a középkor egyik legismertebb polihisztorát a mai napig is számtalan titok veszi körül. A megannyi rejtély egyike Leonardo „Anghiari csata” címet viselő legendás, elveszett vagy csupán elveszettnek hitt festménye. Piero Soderini gonfaloniere (politikai vezető) 1503-ban bízta meg da Vincit, hogy fesse meg az ütközetet, amelyben Firenze, Velence és a Pápai Állam egyesített seregei csaptak össze Milánóval.
Da Vinci még ebben az évben megkezdte a munkát a firenzei Palazzo Vecchio tanácstermének egyik hosszanti falán, míg a szemben lévő falat riválisára, Michelangelóra bízták. A megbízást da Vinci új falfestési technikák kikísérletezésére használta fel, és bár a kartonpapírra készített vázlatok létezése bizonyított és jól dokumentált, az elkészült festményről semmilyen információnk nincs. Valószínű, hogy Leonardo időközben félbehagyta a munkát.
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »